Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten született, édesapja tisztviselő volt, édesanyja háztartásbeli volt 1:10 1943-ban érettségizett, vegyészetre járt, két félév után behívják, 1945-ben Lengyelországból gyalog vezényelték át Hamburgba 3:37 mesél a behívásáról, és a kiképzéséről 1944 decemberében 6:21 a magyar alakulat lehagyta egy riadónál, így németekkel vonult, folyamatosan vonultak vissza Lengyelországból Németország felé 10:35 mesél a háborúban átélt borzalmakról, és halálesetekről, és arról is, hogy ők is rekviráltak 14:09 volt, hogy katlanba zárták őket, de végül eljutottak az Elbáig, ahol amerikai fogságba estek, teherautókon vitték őket a fogolytáborba, ami elég túlzsúfolt volt, a magyar táborparancsnok mellé került tolmácsnak 16:31 kétszázan kaptak egy egykilós kenyeret, füvet próbáltak főzni, eleinte nagyon gyenge volt az ellátás, így kitört a hastífusz, ezért próbáltak javítani az ellátáson, megkapták az amerikai katonák napi adagjának a felét (cigaretta, narancs, lekvár, bacon, kétszersült stb.), „főúri dolguk lett” 19:36 szabadlábon helyezik el őket később, parasztokhoz mentek egy csűrbe, majd az amerikaiak átadták az angoloknak a területet, akik keményebbek voltak az amerikaiaknál 20:57 az SS-eket összegyűjtik, ők, mint hunyadisok, szintén odakerültek, kb. négy hónapot töltöttek el ott 22:32 elmeséli a szökési próbálkozásának történetét, eljutnak Hamburgba, ahol egy teherszállító vonaton állva utaztak Passauba, ott találkoztak magyarokkal, sőt, ő egy rokonával is 29:22 ott feketézéssel próbált pénzhez jutni, felidézi ezt az időszakot, de végül lefoglalják az áruit 35:39 végül hazatért, és ott folytatta az egyetemet, „nyugatosként” azonban ferde szemmel néztek rá

Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).

Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban. (00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.