Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél édesapjáról (0:23), tanulmányairól (3:26), a II.világháborúról (6:10), arról, hogy 1944-ben katonai szolgálatra kötelezték német tisztek, azonban sikerült megszöknie (9:36). Mesél a háború további eseményeiről, harcokról (19:25), a falu háború utáni újjáépítésről, a tanítás megindulásáról (22:04), a kommunista diktatúra alatt a családját ért hátrányos megkülönböztetésről (27:58), a Forint bevezetése előtti, hiperinfláció által előidézett állapotokról (29:04), a kollégiumból történő kirúgásáról, ennek kapcsán visszatér tanulmányaira, pályafutására (30:18). Beszámol a Rákosi-rendszer jellegzetességeiről (34:18), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (36:17), legszebb éveiről (38:00).

Az interjúalany röviden szól családjáról és életéről (0:16), majd rátér az 1950-es évek jellemzésére, oktatására (1:20). Elmeséli, hogy édesapja politikai fogoly volt 1950-56 között, valamint azt, hogy mikor hallott először apjától erről, és azóta milyen eszközzel kutatja a történetet (2:30). Szól arról, miért tartóztatták le édesapját: beszervezte egy főleg magyar katonatisztekből álló hírszerző szolgálat. Apja ellen a fő vád az volt, hogy nem jelentette fel őket, illetve az, hogy az ő lakásában adták át egymásnak a rádiót (4:08). Elmeséli édesapja szabadulásának történetét: őket nem a forradalmárok szabadították ki '56-ban, hanem kitörtek, az őrök pedig nem csináltak semmit. Amikor '56 októberében hazajött, akkor látta először édesapját (9:30). Szól a hírszerző hálózat felépüléséről. Egyes tagjai 1950-ben Ausztriába akartak távozni, ahol tűzharcba keveredtek a zöldávósokkal. Az egyik sebesültet elkapták, kivallatták, és így jutottak el édesapjához (12:32). Bevitték az Andrássy út 60-ba, ahol 2-3 héten keresztül vallatták. Igyekezett úgy válaszolni, hogy a rádióról való tudomását ne lehessen rábizonyítani (15:25). Az interjúalany részletesen elmeséli a bírósági tárgyalást: első és másodfokon is halálra ítélték édesapját, majd az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet (19:32). Szól a siralomházról (29:00) és arról, miként tudatták vele, hogy életfogytiglani börtönre módosították a büntetését (31:20). Elmeséli, hogyan módosították később az életfogytiglant 8 évre (38:05). Végül a disszidálás körülményeit meséli el, majd azt, hogy jugoszláviai táborokban vártak a híreket, végül pedig Franciaország befogadta őket (40:40).

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)