Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, gyermekkor, rövid életút 1:35 1944. december 6.-án az édesapját majdnem eltalálta egy bomba Sopronban 3:03 egy pincében rendezkedtek be, hogy túléljék a háborút, március végén jöttek az oroszok 6:36 a faluban a pajták tele voltak emberekkel, sokan bujkáltak 11:19 mesél a környezete férfitagjainak hadifogságba eséséről 13:39 a háború után az élelmiszerellátás akadozott, mindent ellenőriztek, engedély kellett a disznóvágáshoz is, mesél a beszolgáltatások időszakáról 21:31 1956-ra emlékezik vissza, megszűnt az iskolában az orosz nyelv oktatása, a falu közepén volt egy gyűlés 24:34 a Kádár-rendszer egyik legnagyobb hibája a fiatalok kivégzése volt 1956 után, beléptették a pártba, az egyházi esküvőjét sem nézték jó szemmel 28:57 kizárták a pártból 30:10 a rendszerváltoztatás nehéz időszak volt, egyesületet alapítottak 34:57 mesél a helyi plébános leváltásával kapcsolatos ügyről

A katolikus pap interjúalany 1946-ban született Szegeden késői gyermekként. A család sokat szenvedett. Édesapja zsidó volt, a családja nagy részét koncentrációs táborban pusztították el. A szülők próbáltak mindent megadni gyermeküknek. (01:28) 1952-ben a család festékboltját államosították, osztályidegennek nyilvánították őket. A családfő nem kapott állást, az anya dobozgyári fizetéséből éltek. (03:00) Édesapja több társával megalapította a Zsidó Szeretetotthont. Az interjúalany gyermekkorának nagy része itt telt. Sok bölcs idős emberrel ismerkedett meg. (04:50) Az interjúalany származása ellenére keresztény katolikus nevelést kapott, 6 és fél éves korában volt elsőáldozó. Katolikus lelkiatyái rendkívül képzett tudós oktatók voltak, akik korábban a jezsuita rend tagjai voltak, de a szerzetesrend feloszlatása után plébániára helyezték őket. (06:44) Beszél arról, hogyan próbálták ellehetetleníteni a katolikus egyházat, melyik püspökök voltak börtönben, kik működhettek szabadon. A zavaros idők miatt már 10 évesen bérmálékozhatott. Ekkor már tudta, hogy pap lesz. Elmondja, hogy a békepapok miatt az egyházon belül is nagy volt a zavar, megosztottság. A Szegedre helyezett tudós papoknak azonban sikerült felvirágoztatni a vallási életet. Az állambiztonsági szervek folyamatosan zaklatták a papokat a '60-as évek elejéig, évente többször napokra, hetekre be is zárták őket. (14:46) Kecskemétre ment tanulni, nagyon jó tanárai voltak. Tapasztalta, hogyan függ össze a tudomány a mély vallásossággal. (21:40) Beszél II. János Pál pápa szellemiségéről, az egyházon belüli változásokról, amelyek lelkileg és szervezésben is pozitívan hatottak. (24:02) Szemináriumra járt már, amikor behívták Pécsre sorkatonai szolgálatra. A tisztek folyamatosan kérdezgették és próbálták "kitéríteni hitéből", miután ez nem sikerült egy hónap múlva leszerelték és visszaküldték a teológiára. (27:04) Kispapként a rendőrség is többször kihallgatta, vallásáról, papi hivatásáról, paptársairól kérdezgették, de nem tudtak semmilyen terhelő bizonyítékot kiszedni belőle, nem lett besúgó. (32:48) Mivel nem volt hajlandó a kooperációra, ki akarták rúgatni a szemináriumból, illegális pasztorációt akartak ráfogni. A szeged-csanádi püspök azonban megvédte a támadásoktól. (35:44) Győrből érkezett a szegedi szemináriumba öt beépített kispap, akik folyamatosan jelentettek, így már itt is megváltozott a légkör. (37:02) Beszél papi szolgálatáról. Káplánként egy békepap alá került Endrődre, ahol az iskolaigazgató fenyegetésekkel távol tartotta a diákokat és a tanárokat a templomtól. Az interjúalanynak sikerült kölcsönös tiszteletet kialakítani az igazgatóval, így javultak a körülmények is. Mivel 56 elsőáldozót sikerült összeszedni, az Állami Egyházügyi Hivatal is vizsgálódni kezdett illegális hitoktatás miatt, de nem tudtak rábizonyítani semmit. (43:50) Papi szolgálata alatt mindig olyan helyekre került, ahol erős volt a békepapi mozgalom, de a harc helyetti párbeszéddel sok mindent elért. (47:50)

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:05), egy ezredes nyilasok és kommunisták általi meghurcolásáról, a tisztikar diktatúrákhoz való hozzáállásáról (2:23), a cserkészetben való részvételéről (7:52), arról, hogy Mindszenty letartóztatása után ki akartak menni Ausztriába tanulni, azonban letartóztatták őket (10:03), majd 1954-ben szabadult (14:20). Beszámol arról, hogy szabadulása után vasesztergályos lett három műszakban, és így nem tudta látogatni a szemináriumot, azonban főnöke elintézte, hogy mégis be tudjon járni az órákra (15:39). Mesél az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, a munkástanácsok megszervezéséről (19:56), felszenteléséről, szigetközi, majd szőnyi munkájáról (25:00), Sopronba történő áthelyezéséről, további pályafutásáról (28:25), terveiről, Szent József tiszteletéről (31:25), letartóztatása utáni meghurcolásáról (39:10).