Gyűjteményhez ad

Háborús gyermekkor

2272 megtekintés

Hossz: 00:39:00
Leírás: 0:00 családi háttér, gyermekkor 2:33 1944-től kezdve érezték a háború komolyabb jeleit, a falu felett átrepültek a gépek, 1944. dec. 6.-án kapott Sopron egy szőnyegbombázást, a nővére alig tudta túlélni a támadást 3:53 Sopronkőhidán voltak politikai elítéltek, és más elítéltek is; voltak közöttük olyanok, akik kijöhettek a családokhoz dolgozni, hozzájuk is kijött egy, de egy idő után ez tilos volt a raboknak 6:08 1944 telén rendkívül hideg volt, nagy hóviharokkal, az utakat kéziszerszámos zsidókkal tisztíttatták, néha vittek nekik élelmet 9:27 1944 karácsonyán az ünnepi vacsorát szakították meg a szirénák, és hallatsz, ott a fegyverropogás, tavasztól pedig rengeteg menekültet láttak átmenni a határon, de látták a sárga csillagos gyalog menetelő zsidók tömegét is, és politikai elítélteket is 13:39 a nők nagyon féltek az orosz front átvonulásától 15:15 végül ők sem maradtak, hanem egy teherautón mentek nyugat felé, rengeteg menekültet láttak az utakon, őket egy repülőraj végiggéppuskázta 17:57 a front elől menekültek, de az utolérte őket, egy kis osztrák vendéglőben húzták meg magukat, ott a német katonák megölték az oda húzódó orosz katonákat 20:37 a front átvonulása után lementek a közeli faluba, ahol egy iskolában húzták meg magukat 23:20 ismét felmentek a vendéglőbe, de a nőket elcsúfították, nehogy megerőszakolják őket 25:31 gyalog, falvakon keresztül jöttek haza egészen Sopronkőhidáig, de oda nem mehettek be, mert mindenkit kitelepítettek 26:53 a háború után az orsolyita apácákhoz íratták be a szülők, de az épüeltben pl. nem voltak ajtók, ablakok, hanem bedeszkázták őket 28:22 1948-ban kitelepítették Sopronból a németeket, megrázó volt látni az emberek kitelepítését, az anyai nagyszüleit is kitelepítették, pedig a nagymamája ágyban fekvő beteg volt, elmeséli a kitelepített németek sorsát 34:02 a háború utáni idő nehéz volt, óriási infláció volt, amit tetézett az élelemhiány
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
Interjúalany neve: Bella Kálmánné
Interjúalany lakhelye: Sopron
Interjúalany született: Szár, 1934
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2010. november 10
Felvétel helyszíne: Sopron
Interjút készítette: Széchenyi István Gimnázium, Sopron

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:38:00
Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).
Interjúalany: Marton Gyuláné
Felvétel időpontja: 2011. július 11

Hossz: 00:33:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a névadásáról, valamint arról, hogy milyen veszélyes játékokat játszottak a világháború utáni Székesfehérvárott (0:22). Beszél arról, hogy nem járt óvodába, mert édesapja földműves volt (5:10). Szól iskolájáról, a tanítási körzetekről (7:15), valamint a szórakozási lehetőségekről, a táncokról, és arról, hogy mikor egy fiú hazakísérte, édesanyja nem sokkal lemaradva követte őekt (10:15). Beszél a KISZ-életről, a Bambi és a Traubi szóda rendezvényekről és kirándulásokról (12:45), valamint megemlíti, hogy 1956-ban gyermek volt, és örült, hogy nem kellett két hétig iskolába menni (15:10). Beszél a továbbtanulás dilemmájáról, és arról, hogyan lett kereskedőtanuló. Itt nem választhattak szakot, hanem a személyzetis döntötte el, hogy hová járjon (16:45). A főnöke gyakran szándékosan terhelte őket, például zárás előtt még megpakolta a kályhát, hogy nehéz legyen kitakarítani (21:55). Szól tanulóéveiről, a kis csoportokról (23:10), majd az 1970-es évekről, a lakásszerzésről (26:25). Beszél a rendszerváltoztatásról, a diszkont-áruházzá alakulásról (29:20). Végül arról szól, hogyan tudott saját üzlethelyiséget bérelni, miután erre lehetősége nyílt (31:20).
Interjúalany: Zsédely Jánosné
Felvétel időpontja: 2011. július 08

Hossz: 00:34:00
00:00 - Élete, iskolái 03:43 - II. világháború előtti időszak, úri világ, nemesi származás 07:50 - Nyilas hatalomátvétel, a hungarista légióba való besorozás elkerülése 12:00 - Orosz megszállás, a Duna kiöntése Óbudán, édesapja halála 14:23 - A csonka család leköltözése Makóra 20:21 - Politikai hatások a kollégiumokban, a budapesti úri élet és a makói összevetése 25:43 - Főiskolai évek és munkái, megismerkedés feleségével, udvarlás 33:11 - Önvallomás
Interjúalany: Dr. Keczer Tamás
Felvétel időpontja: 2011. február 02