Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a Horthy-korszakkal, a II. világháborúval, illetve az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről. Elmeséli, hogy milyen volt a képzés az 1950-es években a Zeneakadémián és, hogy milyen fogadtatásban részesültek főbb művei. Szól Kodály Zoltánnal való ismeretségéről is. 0:35--származás, család, születési hely; 2:29--mire emlékszik a Horthy-korszakból; 3:25--emlékei a II. világháborúról; 4:40--zenei tanulmányainak kezdete, hogyan kezdett el először zenei műveket írni; 9:34--emlékei Kodály Zoltánról; 10:25--milyen volt a Zeneakadémia képzése az 1950-es években, mennyire jelent meg a politika a oktatásban; 15:24--VIT-díjainak története 17:00--emlékei az 1956-os forradalomról; 19:23--a "Tűz márciusa" c. zenemű története, mely a kommun 40. évfordulójára íródott, de a megrendelő szándékaitól eltérő üzenetet hordozott, és egyéb műveinek története; 28:15--munkája a rádióban, konfrontációi a rendszerrel; 32:30--független művészi munkája az 1960-as években; 35:26--hogyan lesz majdnem a Hazafias Népfront elnöke 1989-ben; 39:30--milyen szerepet tölt be az életében a vallás

Az interjúalany 1938-ban született Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Beszél családjáról. Apja bárói uradalomban volt kertész, testvére nem született. Gyermekkorában sokat játszott a szembeszomszéd zsidó kisfiúval, a szeme láttára hurcolták el a II. világháború végén. A településen 2 hónap alatt vonult át a front. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel, de a fiatal nőket megerőszakolták. Közel volt Miskolc, hallotta a bombázásokat. (06:26) Az általános iskolát szülőfalujában járta ki. A Sárospataki Református Kollégiumba jelentkezett, de adminisztrációs hibákra hivatkozva nem vették fel, így nem maradt más választása, csak a kohóipari iskola. Ennek elvégzése után a kohómérnöki karra jelentkezett a Miskolci Egyetemere 1956-ban, de csak gépészmérnöknek vették fel. Később át tudott menni kohász szakra. (14:20) Egyetemistaként ismerte meg későbbi feleségét. 2 hét ismeretség után kérte meg a kezét, egy év múlva összeházasodtak. (16:58) Minden egyetemen végzett fiatalt központilag elhelyeztek a munkahelyeken. Az interjúalany elvileg Csepelre került volna, de apósa el tudta intézni, hogy Diósgyőrben maradhasson. Feleségével szövetkezeti lakáshoz jutottak, családot alapítottak, két gyermekük született. Közben a diósgyőri kohóban is haladt felfelé a ranglétrán. Beszél a kohászati termelés menetéről. (27:22) Beszél a kohóban végrehajtott fejlesztésekről. 1985-ig dolgozott a kohóban, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes lett, ami elsősorban irodai munkával és utazással járt. Szakmájából kifolyólag több helyen, még Indiában is járt. Beszél szakmai tapasztalatairól. (38:36) Munkája miatt járt nyugati országokban, beszél az ott tapasztalt életviszonyokról. (40:04) A kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi pozícióban érte a rendszerváltoztatás, amely olyan változásokat hozott, amelyek a kohót rosszul érintették. Lecsökkent a piac, megszűntek a korábbi kapcsolatok, visszaesett a termelés. A rendszerváltoztatás utáni intézkedések következtében rövid ideig a kohó elsőszámú vezetője is volt, de ekkorra a gyár már kényszerkölcsönökre szorult. Dunaújvárosi kollégáival közösen végül acélértékesítő üzembe is belekezdett. A kohót leállították és szétszedték. (49:32) 1998-ban ment nyugdíjba, de emellett ideiglenesen egy budapesti kohó vezetését is elvállalta. Összesen 33 évet töltött Diósgyőrben. (54:14)

Az interjúalany 1933-ban született Szentesen. Apja kertész volt, anyja háztartásbeli. A négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. (00:48) 1940-ben kezdett iskolába járni. Beszél a Klebelsberg által építtetett tanyasi iskolákról, amelyek egyikébe járt elemibe. 1942-ben vezették be a nyolcosztályos iskolát. Beszél az oktatás menetéről. Az egészséges életmód és a fűtés hiánya miatt sokat gimnasztikáztatták a diákokat. A háborús időszakban össze kellett vonni több osztályt. (07:52) A háború után kapott kedvet a sporthoz az iskolai testnevelőórák hatására. Elsősorban futott, úszott és gátat ugrott. (10:12) Beszél arról, hogyan élte meg gyerekként a II. világháborút. Apja katona volt, 1944-ben hazaszökött. A jegyrendszer miatt nehéz volt hozzájutni a szükséges élelemhez, árucikkekhez. Szentest nem bombázták, de hallotta és látta a szegedi légitámadásokat. Egy repülőgépet a közelben lőtték le, a néger pilótának sikerült ejtőernyővel kiugrania. Ez az akkor gyermek interjúalanynak maradandó élmény, mert akkor látott először lezuhanó repülőt, ejtőernyőt és négert. (16:26) 1944 szeptemberében érte el a Vörös Hadsereg Szentest és környékét, ez jelentette a harcok végét. Azonban a háború utáni évek sem voltak könnyebbek, többször éhezett a család, szinte mindenüket elvették. (18:06) Az iskolában előnyben volt, mivel mindig egy fejezettel a diáktársai előtt járt. Mire középiskolába került a háború után, már teljesen más volt az iskolarendszer szellemiségben és oktatási rendszerben is. Az interjúalany közgazdasági gimnáziumba került. Oroszt kellett hivatalosan tanulnia, de mivel nem volt képzett orosz szakos tanár, sok esetben latint oktattak. (24:22) 1948-ban lehetett már egyértelműen tudni, hogy Magyarország a szocialista táborba kerül. Innentől kezdve a hangulat is háborús volt, főleg a jugoszláv-szovjet konfliktus miatt. (27:02) Hogy a fiatalok készek legyenek a háborúra már a sorkatonaság előtt, elindult az MHK (Munkára Harcra Kész) Mozgalom. Azonban valódi célját a mozgalom nem érte el, hanem a magyar sport utánpótlásbázisa lett. Elsősorban atlétika gyakorlatok voltak, sok futót nevelt ki a Mozgalom. Az MHK versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtókat kiemelték, így került az interjúalany a Szegedi Vasutas Sportegyesülethez, mint atléta. (32:40) Az interjúalany 1952-ben döntötte el, hogy testnevelőtanár lesz. Elmondja, hogyan jutott be a Testnevelési Főiskolára. Beszél a TF-en zajló oktatásról. A TF viszonylag konzervatív iskolának számított, elsősorban jó testnevelőtanárokat akartak képezni, nem a szocialista embertípust létrehozni. Kiváló szakemberek oktattak, nem a párthűség volt az elsődleges. (41:10) Sok élsportolót személyesen is ismert. Egyesek tanították, többekkel együtt tanult. Az iskola elvégzése után nem dönthetett arról, hova kerül, így nem mehetett haza Szentesre. Végül olimpikon barátjának a segítségével Vácra került. (44:46) Az interjúalany beszél az OTHS-ról (Országos Testnevelési Sporthivatal). Nem volt külön minisztériuma a testnevelésnek, hanem ez a társadalmi szervezet intézte az ügyeket. Ide tartozott a testnevelés, szabadidő- és versenysport. Amikor testnevelést tanított, még másképp zajlottak az órák. A gyerekek sokkal lelkesebbek voltak és órán kívül is sportoltak, mivel nem vette el a szabadidejüket a TV, számítógép. Jó baráti társaságok alakultak ki, amelyek együtt dolgoztak. (47:34) Az interjúalany testnevelői munkájáért több kitüntetést is kapott. Beszél a kollégiumi nevelőtanárként végzett munkájáról, a diákönkormányzatok létrejöttéről. (52:36)