Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany mesél a Horthy-korszak végéről, arról, hogy hogyan érintette Debrecent a II. világháború, és hogyan került kapcsolatba a városba érkező kommunistákkal. Elmondja, hogy hogyan ment ki férjével Argentínába diplomáciai kiküldetésbe, majd miért hívták őket vissza az 1956-os események után. 0:25--születés, család, hogyan gazdálkodtak, hogyan hatott rájuk a gazdasági válság; 8:0--iskolái, mit tudott továbbtanulni, hogyan tudott elhelyezkedni a postán; 12:48--vallásos nevelése, Soli Deo Gloria, a református egyház cselédlánykörének működése, a korabeli cselédlányok kiszolgáltatottsága; 17:0--a II. világháborúval kapcsolatos emlékei, a debreceni tankcsata, Debrecen bombázása,a közigazgatás nyugatra költöztetése és Debrecen szovjet megszállása; 24:0--az első kommunisták megjelenése a városban, hogyan csatlakozott a hozzájuk és vesz részt a propaganda tevékenységben, hogyan kezd szónoklatokat tartani; 29:35--hogyan került a diplomácia területére Argentínában, milyen feladatokat látott el ott a nagykövet feleségeként, az 1955-ös argentínai felkelés; 38:0--hogyan értelsültek az 1956-os magyarországi eseményekről, hogyan élték ezt meg a nagykövetségen, és hogyan támadja hátba férjét Magyarországon az argentin kommunista párt vezetése; 43:54--hazarendelésük Argentínából, további sorsuk

Az interjúalany 1933-ban született Szentesen. Apja kertész volt, anyja háztartásbeli. A négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. (00:48) 1940-ben kezdett iskolába járni. Beszél a Klebelsberg által építtetett tanyasi iskolákról, amelyek egyikébe járt elemibe. 1942-ben vezették be a nyolcosztályos iskolát. Beszél az oktatás menetéről. Az egészséges életmód és a fűtés hiánya miatt sokat gimnasztikáztatták a diákokat. A háborús időszakban össze kellett vonni több osztályt. (07:52) A háború után kapott kedvet a sporthoz az iskolai testnevelőórák hatására. Elsősorban futott, úszott és gátat ugrott. (10:12) Beszél arról, hogyan élte meg gyerekként a II. világháborút. Apja katona volt, 1944-ben hazaszökött. A jegyrendszer miatt nehéz volt hozzájutni a szükséges élelemhez, árucikkekhez. Szentest nem bombázták, de hallotta és látta a szegedi légitámadásokat. Egy repülőgépet a közelben lőtték le, a néger pilótának sikerült ejtőernyővel kiugrania. Ez az akkor gyermek interjúalanynak maradandó élmény, mert akkor látott először lezuhanó repülőt, ejtőernyőt és négert. (16:26) 1944 szeptemberében érte el a Vörös Hadsereg Szentest és környékét, ez jelentette a harcok végét. Azonban a háború utáni évek sem voltak könnyebbek, többször éhezett a család, szinte mindenüket elvették. (18:06) Az iskolában előnyben volt, mivel mindig egy fejezettel a diáktársai előtt járt. Mire középiskolába került a háború után, már teljesen más volt az iskolarendszer szellemiségben és oktatási rendszerben is. Az interjúalany közgazdasági gimnáziumba került. Oroszt kellett hivatalosan tanulnia, de mivel nem volt képzett orosz szakos tanár, sok esetben latint oktattak. (24:22) 1948-ban lehetett már egyértelműen tudni, hogy Magyarország a szocialista táborba kerül. Innentől kezdve a hangulat is háborús volt, főleg a jugoszláv-szovjet konfliktus miatt. (27:02) Hogy a fiatalok készek legyenek a háborúra már a sorkatonaság előtt, elindult az MHK (Munkára Harcra Kész) Mozgalom. Azonban valódi célját a mozgalom nem érte el, hanem a magyar sport utánpótlásbázisa lett. Elsősorban atlétika gyakorlatok voltak, sok futót nevelt ki a Mozgalom. Az MHK versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtókat kiemelték, így került az interjúalany a Szegedi Vasutas Sportegyesülethez, mint atléta. (32:40) Az interjúalany 1952-ben döntötte el, hogy testnevelőtanár lesz. Elmondja, hogyan jutott be a Testnevelési Főiskolára. Beszél a TF-en zajló oktatásról. A TF viszonylag konzervatív iskolának számított, elsősorban jó testnevelőtanárokat akartak képezni, nem a szocialista embertípust létrehozni. Kiváló szakemberek oktattak, nem a párthűség volt az elsődleges. (41:10) Sok élsportolót személyesen is ismert. Egyesek tanították, többekkel együtt tanult. Az iskola elvégzése után nem dönthetett arról, hova kerül, így nem mehetett haza Szentesre. Végül olimpikon barátjának a segítségével Vácra került. (44:46) Az interjúalany beszél az OTHS-ról (Országos Testnevelési Sporthivatal). Nem volt külön minisztériuma a testnevelésnek, hanem ez a társadalmi szervezet intézte az ügyeket. Ide tartozott a testnevelés, szabadidő- és versenysport. Amikor testnevelést tanított, még másképp zajlottak az órák. A gyerekek sokkal lelkesebbek voltak és órán kívül is sportoltak, mivel nem vette el a szabadidejüket a TV, számítógép. Jó baráti társaságok alakultak ki, amelyek együtt dolgoztak. (47:34) Az interjúalany testnevelői munkájáért több kitüntetést is kapott. Beszél a kollégiumi nevelőtanárként végzett munkájáról, a diákönkormányzatok létrejöttéről. (52:36)

Az interjúalany felvázolja a harmincas évektől a Kádár-korszakig a főbb állomásokat (0:30), majd megemlíti a beszolgáltatási rendszert (3:30). Szól arról, hogy a háború alatt iskolába járt (6:00), majd rátér a bombázásokra (7:30). Elmeséli, hogyan kellett édesapjának és a katonáknak kivinni a leventéket Németországba, és hogyan tudtak mégis visszafordulni (9:50). Szól az orosz megszállásról, arról, hogyan menekültek ki fiatal lányokként a pincéből az erőszak elől, valamint arról, hogy végül másokat erőszakoltak meg (13:50). Szól arról, hogy a később jövő kozákok már rendesebbek voltak, de később is ki kellett egyszer szaladniuk a rétre az erőszak elől. Arról is szól, hogy hány nőt becstelenítettek meg a faluban, hogyan lettek betegek, és arról, hogy még ők szégyellték magukat (17:15). Szól a hitéletről, a vallási nevelésről, és arról, hogy beléjük ivódott a becsület és a szüzesség eszméje (23:18). Szól az 1950-es évekről, a beszolgáltatási rendszerről és arról, hogy lehetett társulni is a beszolgáltatásban, kivéve, ha valakinek több földje volt (26:38). Szól a körülmények javulásáról a Kádár-korszakban, valamint a TSZ-ek megszervezéséről (32:05). Végül a munkákról és a házépítésről szól (37:00).