Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

Az interjúalany mesél II. világháborús katonaemlékeiről, a hortobágyi munkatáborról, az itteni körülményekről, illetve az itt végzett munkáról, végül pedig a hazatérést követő további sorsáról. 0:29--hogyan, milyen körülmények között hurcolták el 1950-ben a Hortobágyra, a Borzas-tanyára; 7:25--milyen körülmények fogadták őket a tanyán a megérkezésük után, milyen munkákat kezdtek végezni itt; 15:16--hogyan szállították ki őket a munkahelyükre, milyen épületekben laktak; 17:33--kiket vittek el a táborba; 18:21--katonai szolgálata a II. világháború alatt; 25:58--mikor és hogyan szabadult a Hortobágyról; 27:0--mi történt vele a szabadulás után, hogyan talált munkát; 31:15--milyen kárpótlást kapott az elhurcolásért

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:15 cselédlány volt egy ortodox zsidó családnál, ahol meg kellett tanulnia főzni nekik 6:50 a bombázások és a légitámadások mindig nagy veszélyt jelentenek, elmeséli, hogy jártak Horthy István ravatalánál, később aztán haza kellett mennie, mert a zsidók nem alkalmazhattak keresztényt 8:29 az orosz katonák elől az erdőben bújtak el 14:34 a zsidó családot, akiknél dolgozott, elhurcolták 22:17 az emberek vegyesen viszonyultak a zsidókhoz, volt aki sajnálta, volt aki kinevette őket; éjjel is zaklatták a családot; elmeséli, hogy a zsidó nőket összegyűjtötték, megerőszakolták, és egymáshoz kötözve lőtték a Dunába 29:39 1947-ben ment férjhez, majd tejkeverőként dolgozott, a földjüket azonban be kellett adni a TSZ-be, a plusztermést be kellett szolgáltatni 40:01 1956-ban a forradalomból nem sokat tapasztaltak