Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja tanár volt, édesanyja könyvelő 3:15 a kommunizmus alatt a vallási életet korlátozták 4:20 iskoláit a pécsi Miasszonyunk apácák iskolájában kezdte, majd nyolcosztályos gimnáziumba folytatta, később pedig visszatért a zárdában működő tanítóképzőn folytatta, tanító lett, és ott maradt a polgári iskolában tanítani 1948-ig, akkor azonban az apácákat összeszedték, teherautóra tették, és elvitték 9:52 a Horthy-korszakról mesél, ő lett a tankerületi leventelány-vezető lett, a leventelányok fővezére pedig Horthy István özvegye volt, a vezetők minden hónapban összegyűltek nála, az ő segítségével tudtak összeházasodni 16:57 a férjét kivezényelték a frontra, ahol az élelmezésről kellett gondoskodnia, ott az utasítások ellenére ugyanazt főzette a munkaszolgálatosoknak és a katonáknak is, ezért hazaküldik, 1944. okt. 14.-én tudtak végül összeházasodni 18:50 Pécsett 1944 novemberében kiürítik, elhatározták, hogy nem mennek nyugatra, de a férje parancsnoka miatt végül el kellett menniük Zalába, ahol 1945 áprilisig voltak, majd Ausztriába mentek, ott a magyar tiszteket lefokozták és elvették a fegyvereiket 21:17 angol hadifogságba kerültek, nagyon kevés élelmet kaptak, egy napra híg bablevest, vagy egy napra egy darab kekszet, később egy kicsi kenyeret, megtiltották azt is, hogy a közeli folyóban horgásszanak 24:50 hazajövetelkor Kaposvárott elválasztották őket, Pécsre mentek haza, a szülei házából az orosz katonák rekviráltak mindent 29:50 a férjét visszahívták katonának, de hazaküldik, mert nem írja alá a Mindszenty felakasztását követelő ívet 33:39 visszaemlékezik az elmúlt rendszerekre

Az interjúalany beszél családjáról, édesapja munkájáról (2:05), a II. világháború alatti mindennapokról (4:05), a szovjet megszállásról (10:00), majd rátér a kollektivizálásra (14:20). Mesél a tanári pályájáról (22:40), az 1956-os forradalom helyi történéseiről (27:10). Bemutatja a Kádár-korszak hétköznapjait (32:20).