Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, gyermekkor, 12 évesen árvaságra jutott, így a nagymama nevelte fel, 16 évesen elment gyermekre vigyázni Visegrádra 2:09 mesél a bombázásokról, és a bukerről, ahová behúzódtak 2:50 Nagymarosra ment haza, és tíz napi munkára Vácra viszik a lakosság egy részét onnan gyalog, aztán vonattal vitték ki őket a Szovjetunióba 5:25 a Szovjetunióban elkapta a vérhast, mesél az ottani étkezésrők 7:46 a kórház után mosodába ment dolgozni 12:09 1946 januárjában lengyeleket és németeket hoztak hozzájuk 21:39 az Urálnál homokot rakodtak, ahol szintén találkozott magyarokkal 25:20 a mosási munkák vége után a tisztelet kellett kiszolgálnia 27:02 1947. június 9.-én a németeket hazaküldték, őket pedig augusztus 13.-án küldték haza, közbevetőleg még néhány tábori történetet mesél el 35:32 vonattal mentek haza, a táborban élő németek és magyarok egy részével 42:00 a visszailleszkedés nehéz volt, felidézi a megérkezés napjait.

Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban. (00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.

Az '50-es években megkülönböztették őket, kémnek és kuláknak tartották őket - emiatt kitelepítették őket. Ezt meséli el az interjúalany(0:28).1952-ben hurcolták el őket, és majd csak 1957-ben térhettek haza(6:00).Egy istállóban szállásolták el őket, 200-an voltak egy légtérben. A körülmények szörnyűek voltak, nagy hideg, kosz stb(10:21).Az ott végzett munkák között szerepelt a krumpliválogatás, cukorrépa kapálás, favágás stb(14:11).Miután értesültek Nagy Imre táborfelszámolási rendeletéről reménykedni kezdtek(18:09).Mivel az interjúalany édesanyja már nem bírt dolgozni, majdnem lelőtték őket az őrök(18:38).Szinte a legutolsóként engedték el őket, valamikor 1957 október végén(21:10).Szabadulásuk után Pécsváradra kerültek vissza, a volt házukból szinte mindent evittek(24:00).Szinte semmilyük nem volt, de a férjével mégis össze tudtak házasodni(25:27).Teljesen elölről kezdték az életüket(27:34).Amikor hazaérkeztek az interjúalanyt elfogta a sírás, valamint elmeséli azt is, hogy mennyire megkönnyebbül a rendszerváltoztatás után, mert ekkor már beszélhetett a kitelepítésről(32:42).Az interjúalany testvére Jugoszláviába szökött ki, de 10 év múlva visszajött(35:37).Az interjúalany 17 évesen került a táborba(36:02).Kárpótlást nem nagyon kaptak, havi 100 forintot maximum(37:28).