Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, a Felvidék visszacsatolásáról, és azt azt kísérő örömünnepről (0:21). Szól arról, mit jelentett a felvidéki magyarság számára, mikor 1945-ben ismét visszakerültek Csehszlovákiához, és arról, hogy édesapja kihúzatta a nevét a szlovák iskolából, ami után megbélyegezték a családot (3:25). Részletesen leírja, hogyan telepítették ki apját és bátjyát, és hogyan próbálta megmenteni őket a községi orvos (5:55). Szól arról, hogy édesapja miként kerültek egyfajta modern "rabszolgavasárra", aminek révén egy cseh gazda birtokára kerültek ingyen dolgozni (10:15). Az interjúalany később felkereste a községi orvos családját (9:05). Szól arról, miként tartották a házukban házkutatást a csehszlovák hatóságok, és arra, hogyan kerültek Magyarországra (15:28). Rátér a Rákosi-rendszer értékelésére valamint az 1956-os forradalom eseményeire (22:30). Szól a Kádár-korszak lehallgatásairól, az egyházi szereplők megfigyeléséről (24:40), valamint arról, mit jelentett 1956 Győrben és a határsávban (26:05). Rátér a békepapság értékelésére, az egyház fennmaradásának kompromisszumára (29:30). Szól arról, hogyan szervezett szülőfaluja megemlékező rendezvényt a kitelepítések emlékére, és arról, hogy ő derítette fel az összes ottani család mai lakhelyét (32:05). Végül arról szól, hogyan fogadták a felvidéki kitelepítetteket Csobánkán (34:15), majd arról, hogy őt is majdnem börtönbe csukták az 1956 utáni megtorlások során (36:50).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:28), tanulmányairól, a vallásos neveltetésről (0:58), a Rákosi-rendszer vallásellenességéről (3:58), arról, hogy szerették volna, ha belép a pártba (6:10). Beszámol arról, hogy reverzálist adott a férjének (9:25). Mesél arról, hogy, Győrben vészelte át az ostromot családjával, s lakásukba egymás után költözött be a GPU, egy odesszai hajóskapitány, a III. Ukrán Front parancsnoka, majd Győr szovjet városparancsnoka (11:55). Kitér arra, hogy öccsét egy Sztálinra tett sértő megjegyzése miatt eltanácsolták a teológiai tanulmányaitól, mert a lelkészek közül valaki besúgta őt (17:38). A kommunizmus évtizedeiben nem beszélt a hitéről senkinek, nem járt templomba. A többséghez hasonlóan befelé fordult, mert mindenki félt a megfigyeléstől. De 1956 után jött az enyhülés, s a lányaihoz egy volt apáca járt hittant és németet tanítani. Nelli néni pedig hosszú évtizedekig dolgozott matematika- és testnevelő tanárként egy budapesti középiskolában. Nyugdíjas éveiben is nyitott a világra, minden új érdekli, mert igazi pedagógus ma is.

Az interjúalany beszél második világháborús élményeiről, Németországba szökésükről (0:08), 1946-os hazatéréséről (1:27), a szovjet katonákkal való kapcsolatáról, az édesapja elleni vádakról (2:07), az ún. Antibolsevista Gárdáról, ellenálló akcióikról (4:31), arról, hogyan találták meg őket, letartóztatásukról, elítélésükről (11:52), szabadulásáról (19:07), az 1956-os forradalom és szabadságharcban játszott szerepéről, a szovjet tankokról, a széna téri harcokról, Szabó Jánosról (19:47), pufajkások által történő elfogásáról, arról, hogyan szállították az ungvári börtönbe, valamint szabadulásáról (30:32). Végül mesél arról, hogy nagyon nehezen kapott munkát a forradalom után (39:29).