Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany mesél II. világháborús katonaemlékeiről, a hortobágyi munkatáborról, az itteni körülményekről, illetve az itt végzett munkáról, végül pedig a hazatérést követő további sorsáról. 0:29--hogyan, milyen körülmények között hurcolták el 1950-ben a Hortobágyra, a Borzas-tanyára; 7:25--milyen körülmények fogadták őket a tanyán a megérkezésük után, milyen munkákat kezdtek végezni itt; 15:16--hogyan szállították ki őket a munkahelyükre, milyen épületekben laktak; 17:33--kiket vittek el a táborba; 18:21--katonai szolgálata a II. világháború alatt; 25:58--mikor és hogyan szabadult a Hortobágyról; 27:0--mi történt vele a szabadulás után, hogyan talált munkát; 31:15--milyen kárpótlást kapott az elhurcolásért

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről (1:05), arról, hogy nagyapja részt vett az első világháborúban, édesapját viszont nem vitték el a második világháborúban (3:32), a második világháború utáni éltről, apja B-listázásáról (5:33), tanulmányairól és a tanításról (6:41), Pécs kulturális életéről és képzőművészeti pályafutásáról (15:47), a rendszerváltoztatásról (21:28).