Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a régi értékekről (0:25), majd rátér oktatására, a tanyasi iskolára, a fegyelmezésre (5:42). Szól a leventemozgalomról és annak katonás rendjéről (10:10), majd a kiképzés gyakorlatairól (11:40). Ipari tanuló lett, cipésznek tanult, és nem lett katona (12:40). Szól világháborús élményeiről, a háború dúlásáról (16:20). Rátér az orosz katonák bejövetelére: iparosként nekik kellett dolgoznia (17:58). Szól a háború utáni nehéz helyzetről, a cserekereskedelemről, az élelmiszerhiányról, például arról, hogyan szerzett tejet a kisfiának (20:00). Szól a munkalehetőségekről, arról, hogyan került a tűzoltósághoz, aztán az építőiparba, aztán pedig különböző konyhákra élelmezési beszerzőnek (21:50). A gödöllői egyetem konyhájának dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Erről szóló emlékeit meséli el, azt, hogyan ment haza Vácra gyalog, illetve hogyan keresték az oroszok Szuezt (24:10). Szól arról, hogy miként került a gimnáziumhoz dolgozni, és arról, hogy milyen változásokon ment át a gimnázium mindennapi élete, erkölcsei, fegyelme (30:00). Beszél arról, hogy a legjobb talán a Horthy-korszakban volt az élet (35:55). Elemzi a Kádár-korszak életkörülményeit is (38:40), illetve beszél mostani elfoglaltságairól és fiataloknak szóló üzeneteiről is (40:30).

0:00 1944-ben egy bombázás idején született a Kútvölgyi-kórházban, családi háttér, gyermekkor 3:00 az ötvenes éveket gyerekként élte meg, az iskola még nem volt koedukált, mesél az iskolai évekről 6:10 minden iskolai nap úgy kezdődött, hogy felsorakozott az iskola, és friss virágot kellett vinni Rákosi-szobrához, az iskolában viszont kisebbek voltak a társadalmi különbségek 8:50 az iskola alsó tagozatában nem volt sok politika, de pl. Sztálin 60. születésnapjára dolgozatot kellett írni arról, hogy születésnapi ajándékul miben fognak megváltozni, Sztálin halálakor minden házra fekete lobogót kellett kitűzni 11:35 az iskolában nem volt egyenruha, egyedül a piros nyakkendőt kellett viselni ötödiktől 13:39 a pedagógus szerepe teljesen más volt, adhatott pofont vagy körmöst 14:38 1956 megváltoztatta ezt a világot, harcok folytak, halottak napján a Kerepesi temetőben elvesztek, így keveredtek a Köztársaság térre, ahol ostrom folyt, disszidáló csoporttal is találkozott 18:12 a Moszkva téren a Fény utcai piacnál látott frissen hantolt sírokat; lövöldözést is játszottak gyerekként, ki is jött értük egy őrjárat 20:59 az iskola februárban indult, és ekkor már politizálás zajlott az iskolában, ekkor lett ellenforradalom 1956 24:13 a kommunista szombat a hatvanas évek közepétől jött be 25:22 a cenzúra abban volt megfogható, hogy az újságban csak dicsőségrovatok voltak 27:43 az ÁVH volt a korabeli politikai rendőrség, elmeséli a nagybátyja esetét; a besúgásokat a körzeti megbízottak végezték 31:44 felidézi gyermekkori csínytevéseit 33:39 a sztahanovisták voltak az „élmunkások”, akik túlteljesítették a tervet, ők a kulákok elleni csasztuskákért kaptak egy üveg Bambit 37:00 a mai fiatalok számára a családi közösség nagyon hiányzik

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).