Leírás: 0:00 családi háttér, egy kárpátaljai faluban született, 1945-ben jöttek át Magyarországra, édesapja katona megjárta a frontot is 6:07 átvészeltek komolyabb bombázásokat is, felidézi ezeket, a bombázások elől egy közeli faluba költöztek 7:36 Sárospatakon érte őket a román hadsereg bevonulása 9:25 visszaemlékezik a pataki diákévekre, és a korabeli keresztény ifjúsági egyesületekre 13:16 a börtönévekről mesél, először a politikai rendőrség központi börtönébe vitték, ott például a pokróc alá nem tehették a kezüket a rabok, ezt követően a Markó utcába vitték, ahol egy 4*4-es cellában zsúfoltak össze 22 rabot 16:04 a Gyűjtőfogházban már egyszemélyes celláik voltak, Márianosztrára pedig az osztályidegenek kerültek, őket papokat külön elkülönítették, nem olvashattak nyomtatott betűt a szabályzat szerint 18:22 ez azt eredményezte, hogy beszélgetéssel töltötték az időt a cellában, az egyik legsúlyosabb vétség volt a misézés 23:29 eleinte tiltották a munkát, később kötelező volt, dolgozott egy gerebenezőben és egy fordítóirodában is 30:38 felidézi a beszélgetéseket, amelyeket a rabok egymás között folytattak 31:56 Márianosztrán a nagy szigor miatt az őrök nem lophattak, és volt egy kertészet, továbbá elég sok szakács, ezért az élelmezés jobb volt, és a tisztaságra is jobban ügyeltek, kevesebb volt a poloska 32:53 1963-ban amnesztiával szabadult, azokat engedték el, akik 1956-ban nem vettek részt fegyveres harcban 33:57 a zsúfoltságot növelte az, hogy az internálótáborok felszámolása idején a táborlakók egy jelentős részét a börtönökbe irányították át, beszél a diktatúra természetéről, annak katonai jellegéről