Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél intézeti gyermekkoráról, nevelőszülőkhöz kerüléséhez, valamint édestestvérével való 28 évvel későbbi találkozásáról (0:57). Rátér a munkájára és a férjével való ismeretségére (3:14). Elmeséli II. világháborús emlékeit, amikor orosz tiszteket ápoltak a hadikórházban (4:40), és azt, hogy látta a magyar hadifoglyokat Oroszországba menet a szolnoki állomáson (6:00). Beszél családi életéről (10:40), valamint az ijedtségről, amit 1956-ban egy repülőről leadott sorozat okozott (11:50). Szól a szórakozási lehetőségekről és a hétköznapi szocializmusról (19:10), valamint a korszak hitéletéről, az egyházakról (25:08). Visszatér nevelőotthonban töltött éveire és a nevelőszüleire (26:10), majd vér szerinti szüleivel való viharos kapcsolatára (30:00).

Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről (1:05), arról, hogy nagyapja részt vett az első világháborúban, édesapját viszont nem vitték el a második világháborúban (3:32), a második világháború utáni éltről, apja B-listázásáról (5:33), tanulmányairól és a tanításról (6:41), Pécs kulturális életéről és képzőművészeti pályafutásáról (15:47), a rendszerváltoztatásról (21:28).

0:00 családi háttér, 1938-ban érettségizett, szociális titkárként dolgozott 3:54 Budapest ostroma előtt ki akart vándorolni Nyugatra, de Sárvárról hazajött, visszajön Budapestre 6:09 tizenegy hétig az ostrom alatt egy bérházban húzta meg magát, mesél az ostrom alatti élményekről 10:31 a bejövő orosz hadsereg harcoló alakulatai nem fosztogattak, de a mögöttük jövő zabrálók igen 11:43 a Duna-partról a város borzasztóan nézett ki, édesapját elvitték málenkij robotra 14.16 sikerül csónakot találni a Római partnál, átviszik őket a Dunán 16:02 a Nyugati pályaudvarra gyalog mentek, sikerül vonatot találni, és hazamentek, de otthon nem találtak senkit 18:24 végül a kitelepített egy kitelepített rokon lakásában húzták meg magukat 21:18 mindenki próbált dolgozni, ő ekkor dolgozott szociális titkárként 23:18 megismerte a férjét, összeházasodtak, és lassan konszolidálódott a helyzet, de a férje könyvelő volt egy később államosított cégnél, azonban megvádolták az államosítás után, hogy ellopta a cég vagyonát, ezért bebörtönözték 28:15 a háború előtt az állami iskolában eleinte nem volt zsidóüldözés, az osztályának egy jelentős része zsidó volt, mindenkinek volt saját hittanórája 30:39 mesél a háború utáni inflációról és a nélkülözésekről, a hadifoglyok gondozása során a ferences nővérekkel dolgozott össze 35:58 a hatvanas-hetvenes évek mindennapjaira emlékezik vissza, pedagógusként nagyon gyakran kellett túlórázniuk