Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a II. világháboorú, a Szovjetunió megtámadásának híréről (0:18). Csendőrnek hívták be édesapját, aki hazaszökött a nyugatra menekítés elöl, nagybátyját és unokabátyját pedig többéves oroszországi hadifogságba hurcolták (2:13). Szól arról, miként vonultak az emberek Budapest utcáin hadifogságba, málenkij robotra (5:50). Elmeséli, hogy miért számított osztályidegennek, és milyen hátrányok érték az oktatás során, majd azt, hogy a felvételi során nem vallotta be származását, és felvették a közgazdasági egyetemre (07:20). Beszél az 1956-os forradalom kitöréséről, a gyűlésekről, melyeken részt vett, valamint arról, miként tárgyalt az oktatási miniszterrel (10:30). Rátér az október 25-i Kossuth téri sortűzre, amiről szerencsére lemaradt (11:20), majd beszél a kádári megtorlásról (12:35). Szól arról, milyen helyeken kezdett dolgozni az egyetem elvégzése után, és hogyan mehetett külszolgálatra pártonkívüliként (14:05). Elmeséli szerepét a Szent Korona hazahozatalában (15:25). Szól arról, mivel foglalkozott Guineában és Marokkóban, valamint arról, miért volt végeredményben csalódás a rendszerváltoztatás (16:45). Beszél családjáról, és arról, milyen bonyodalmai akadtak guineai küldetése elvállalásakor (19:25). Elmeséli, hogyan tudta telefonon felhívni családját Conakryból (21:30). Végül a rendszerváltoztatás nehézségeiről, a gazdasági hanyatlásról, valamint a késői Kádár-kor gazdasági válságáról szól (22:20).

dr. Pavlovits Miklós 1910-ben született. Tüzér főhadnagyként részt vett az első- és második bécsi döntést követő területvisszacsatolásokban. Budapest ostromát (10:30) a Központi Pénzintézet légópincéjében vészelte át családjával. Beszél arról, miként rabolta ki a pénzintézetet a szovjet hadsereg (21:19). A második világháború után - többek között - a külkereskedelmi minisztérium alkalmazásában állt. Beszélt a Rákosi-rendszer kiépüléséről és a társadalom terrorizálásáról (29:56).

Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.