Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, és arról, hogyan kezdett énekelni a pécsi fiúkórusban, majd arról, hogyan lehetetlenítette el, majd szüntette be a kórus működését az állambiztonság (0:06). Szól a két világháború közötti életkörülményekről, a II. világháborúról és arról, hogyan élte meg gyermekként a bombázásokat (4:30). Szól arról, hogy milyen nehezen találták meg a közös hangot az újonnan betelepített csángók és a svábok maradéka (8:00). Szól arról, miként került a pécsi kollégiumba (11:30), valamint arról, hogyan tört ki Pécsett az 1956-os forradalom (12:48), majd arról, hogy a forradalom után fél évre eltörölték az orosz nyelv tanítását (16:36). Szól a Kádár-korszak konszolidációjáról (17:40), majd arról, hogyan került a pécsi zeneiskolába (19:53), és arról, milyen személyes emlékeket őriz Kodály Zoltánról (22:28). Elmesél egy történetet, mikor a forradalom ötödik évfordulóján semmiség miatt zaklatták őket a titkosrendőrök (27:55). Beszél családalapításáról és munkahelyeiről (31:28). Elmeséli, hogy megbízták egy zenetagozatos iskola megalapításával (33:42). Végül a megélhetésről és a Kádár-korszak hétköznapjairól beszél (38:10).

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany beszél családjáról (0:22), arról, hogy nevelőintézetbe került (1:13), arról, hogy többször került börtönbe (3:27), majd elhatározta, hogy változtat addigi életmódján (5:40). Mesél a REF-esekről (6:40), szabadulása utáni elhelyezkedéséről (11:05), bokszolói pályájáról (12:25), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, melyek elsősorban a Köztársaság tér környékéhez kötődnek (15:58). Beszámol arról, hogy családját a második világháború alatt deportálták (16:53), arról, hogy milyen jó élményei kötődnek az intézetben eltöltött évekhez (17:55), végül pedig kitér tanulmányai ismertetésére (21:58).