Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany 1939-ben született Egerben. Beszél gyermekkoráról. Édesapja 1949-ig erdészeti társaságnak volt vezetője. Gyermekkorát beárnyékolta a II. világháború. A megszálló orosz katonák a gyerekekkel nagyon rendesek voltak. (04:30) A háború után fellélegeztek az emberek és megújulásra számítottak. Azonban, ahogy telt az idő és átvették a kommunisták a hatalmat, mindenki ráébredt az új rendszer szörnyűségére. Az interjúalany apját is sokszor áthelyezték, 1952-ben folytathatta eredeti munkáját. (06:04) Az interjúalany 1946-ban kezdett iskolába járni. Elmondja, hogyan lehetetlenítették el a vallási életet, ő is (ideiglenesen) elfordult a vallástól. Középiskolásként romlottak tanulmányi eredményei, elsősorban azért, mert versírással töltötte idejét. Egyik versével egri DISZ-versenyt nyert. Több költeménye is megjelent helyi újságokban. Még fiatalon rájött, hogy nem kiemelkedő tehetség, így abbahagyta az írást. (11:26) Érettségi után nem vették fel főiskolára, ezért fűrészüzemben kezdett dolgozni, majd képesítés nélküli tanár lett 3 hónapig. Behívták katonának, 2,5 évet szolgált Kaposváron. A berlini válság miatt meghosszabbították katonaidejét. Miután leszerelt, Kiskörére küldték pedagógusnak, 1980-ig tanított ott. Közben elvégezte a tanítóképző főiskolát. Aktívan részt vett a népművelésben, fiatalon elhitte a KISZ agitációját. (16:02) Beszél családjáról. Vácra költöztek, csak hosszú idő után, protekcióval sikerült tanári és igazgatóhelyettesi állást kapnia. 3 év után vállalta el "Kisvácon" az Árpád Gimnázium igazgatói posztját. Tehetséges és szorgos tanári kar vette körül. Jó kapcsolata volt a pedagógusokkal és a diákokkal is. (20:36) Elmondja, hogy igazgatóként és pedagógusként milyen politikai feladatai voltak. Részletesen beszél az MSZMP-ben és a KISZ-ben végzett munkájáról. Ha valaki közéleti szerepet akart vállalni, csak a KISZ-ben és a Pártban lehetett. (23:20) Beszél arról, hogyan élte át az 1956-os eseményeket Egerben. Forradalmi verset írt, elszavalta a Szózatot, beválasztották a Munkástanácsba. A megtorlásoktól nagyon félt, de valahogy sikerült megúsznia felelősségre vonás nélkül. Elmondja, hogy a szocialista rendszer kívülről szépen nézett ki, de valójában "agymosáson" ment keresztül a társadalom. (27:26) Beszél a rendszerváltoztatás körülményeiről, a 80-as évek végén már nagyon feszült volt a helyzet. 1988-ban jött rá véglegesen, hogy rossz, javíthatatlan a rendszer. (30:38) Összehasonlítja a Rákosi- és Kádár-korszakot. Mindkettő diktatúra volt, figyelni kellett a kimondott szóra, az ügynökökre, de a Kádár-korszakban már nem volt benne az emberekben az a félelem és rettegés, amely Rákosi alatt. (33:02) Beszél arról, hogy a Kádár-korszakban hogyan szólt bele a politika az oktatásba. A sokoldalú szocialista embertípust kellett (volna) kinevelni. Alapvetően a gyerekek szerették a különböző mozgalmakat és programokat, de ezeket teljesen átitatta a politika. Azonban hibának tartja, hogy ma nincs semmilyen közösségképző mozgalom a fiatalok számára. (37:20) A történelmet és a legtöbb tantárgyat központilag elferdítették, hamisan ismertették és sok tanár is elhitte a hazugságokat. Az iskoláknak részt kellett venni az ünnepségeken, felvonulásokon. Összegzi a rendszerváltoztatás előtti és utáni oktatási rendszert, felvázolja mindkettő hátrányait. (44:20)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. Édesapja elesett a II. világháborúban, így a nagyszülőknél nevelkedett. (01:30) Elmondja a 40-es évek végének, 50-es évek elejének iskolai körülményeit, a falusi mindennapi életet, baráti, szomszédi kapcsolatokat. (06:16) Beszél férjével való megismerkedéséről, családalapításáról, munkájáról. (07:38) Az 1956-os eseményeket 13 éves diákként élte át. A Kádár-korszak elején a helyi plébánost elhurcolták, de ezen kívül nem érezte a diktatúra negatív hatásait. Elmondja mindennapjait, a családi életét a 60-as években. (14:02) Elmondja rossz emlékeit a Rákosi-korszakról, a padlássöprésekről. (16:12) Beszél a nyírségi és a dunántúli hagyományokról, szokásokról, a falusi élet és körülmények változásáról, fejlődéséről, rokoni kapcsolatokról. (22:34)

Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége