Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél a családjáról, gyermekkoráról (0:37), apja második világháborús fogságáról, Szibériába hurcolásáról (2:07), akit nem fogadtak vissza sváb származása miatt a faluba, így még évekig Tiszalökön dolgozott, végül 1953-ban engedték haza (3:35). Beszámol arról, hogy édesanyját málenkij robotra vitték (7:10), a nagyszülők egyik ágát pedig Ausztriába hurcolták családegyesítés címén (12:22). Mesél arról, hogy családját kitelepítették a házukból (14:59), majd kitér édesapja Tiszalökről történő hazatérésére (16:55), a Rákosi-korszakbeli jegyrendszerre (19:10), végül a vallásgyakorlás nehézségeire a kommunista időszakban (20:54).

Az interjúalany egy kislány szemszögéből meséli el elhurcolásának történetét: a kitelepítés éjszakáját(0:19),a marhavagonbani utazástól elkínzott deportáltak brutális fogadtatásról, amikor elhangzik az interjú címéül választott mondat: „Itt mindenkinek dolgozni kell addig míg bele nem döglik!”(2:45) azt, hogy mint 16 éves szerelmes lány,gyermekként mit tartott fontosnak magával vinni a lágerbe(8.09). Képet kapunk a lágerviszonyokról, a hodálybeli mindennapi életről, az őrség foglyokkal szembeni bánásmódjáról(9:24). Részletesen mesél a munkakörülményekről (silózás, rizsföldek, megerőltető fizikai munka kalóriaszegény táplálkozás mellett szélsőséges időjárási körülmények között)(11:40), a teljesítendő normákról, a fizetségről, a munkaképtelenek sorsáról, azokról, akik belehaltak a megpróbáltatásokba. Ennek kapcsán szól a higiéniáról és az orvosi ellátásról is(20:27).Beszél a hodálybéli együttélés körülményeiről (a zaj, a tömeg, a bűz, stb...) és az őrökről is(28:30). Egyetlen szép élményeként elmeséli a deportált kisgyermekekkel való törődését, akiknek tanítgatása révén készül fel későbbi édesanyai szerepére(35:32). Az interjú utolsó része a kiszabadulás körülményeiről és a szabad életbe való visszailleszkedés nehézségeiről szól(39:52). 1990-ig a férjén kívül soha, sehol, senkinek, még gyermekeinek sem mert beszélni a vele történtekről(44:35).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:24). Kitér arra, hogy az első bécsi döntést hogyan fogadták falujának, a felvidéki Alsószeli lakói (1:33). Részletezi az érsekújvári iskolai éveit és a II. világháború időszakát (3:00). Bemutatja, hogy a Felvidék visszakerülése Csehszlovákiához, miként hatott a családjára (7:40) és környezetére (10:00). Beszél arról, miként értesítették őket az áttelepítésről (10:50). Ismerteti a falujából a Szudéta-vidékre kitelepített magyarok sorsát (12:30). Részletezi a Magyarországra történő áttelepítés menetét, a csomagolást, az utazást, és az állomásokat (15:30). Rátér az új lakóhely bemutatására és a beilleszkedésre (23:20). Beszél a személyes sorsának alakulásáról 1947-85 között (26:00), majd a család többi tagjának sorsáról, például arról, hogyan szöktek át az Ipolyon rokonai, hogy részt vehessenek nagyapja temetésén (34:30).