Kapcsolódó interjúk

A riportalany beszél az életkörülményekről és munkalehetőségekről Hadikfalván. (-2:50) Kitér tanulmányaira a román iskolában. (-3:46) 1940 telén kitelepítették őket, ingóságaikat vitték magukkal. A román hatóságok „hazátlannak” minősítették őket. A módosabb magyarokat is „kitessékelték” (-5:00) Ismerteti a kitelepítés körülményeit: teherautóval utaztak Záhonyig, onnan vonattal Szegedre. (-7.25) Tovább utaztak Losoncra, ahol 4 hétig egy laktanyában éltek. (-9:49) Innen Szatmárnémetibe szállították őket, ahol újabb 4 hetet töltöttek. (-11:40) Elmondja, hogy Temerinen (Bácska) telepedtek le kitelepített szerbek házaiban 1941 tavaszán. Földet és házat kaptak, magyar iskolába járhattak. Néhány vitézi család letelepedése miatt kisebb házba kellett költözniük. (-16:12) Beszél menekülésükről 1944 őszén, lovaskocsival mentek Bajáig, majd Tolna megyébe. Kölesden az egyik sváb családnál lettek napszámosok a szovjet megszállásig. (-28:20) Végül egy Tolna megyei faluban telepedtek le, s svábokkal osztoztak a házon azok kitelepítéséig. Kitér családalapítására. (-31:30) Beszél a svábokkal való viszonyról a faluban. (-33:45) Elénekel egy székely dalt és a Székely Himnuszt. (-35:50)

A 91 éves Palásthy úr Kassán született. Beszél arról, hogyan fogadták Csehszlovákiában élő magyarként a bécsi döntést (0:00), majd rátér az ottani oktatás leírására (4:35), különös tekintettel a nyelvtanulásra (9::02) és a szórakozásra, művelődésre (12:30). Beszél második világháborús katonai szolgálatáról és ausztriai brit hadifogságáról (17:45). Ottani esküvőjéről (23:40) is szól, valamint a hazatérés nehézségeiről (26:20). Szól a Benes-dekrétumokról és a többnemzetiségű Csehszlovákia felépítéséről (28:15). Rátér a szlovák nacionalizmusra és a csehszlovák-magyar lakosságcserére (32:35). Magyarországon a szegedi tanítóképzőben helyezkedett el, ahol meglepte az ottani osztálytagozódás a felvidéki egyenlőség után (36:12). Beszél a szovjet rendszer kilépüléséről, a szaktudás hiányáról, és bátyja koncepciós peréről (39:03). Szól arról, miként figyelték őt is, mikor tanárcsere programon vett részt Szabadkán (44:24). Szemét operáltatni Svájcba szeretett volna utazni, ezért előtte és utána el kellett mennie az ÁVH-ra (47:38). Beszél arról, hogyan kérték fel később az ávósok, hogy legyen a csapatuk edzője (49:20).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:35), tanulmányairól (4:42), a második világháborúról (6:38), a zsidók üldözéséről (9:48), katonai szolgálatáról (12:30), majd visszatér a zsidók meghurcolására (19:40), a TSZ-ekről, téeszesítésről (27:58).