Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, édesapja kisiparos volt, de később szövetkezetesítették a vagyonát 1:59 gyermekkoráról beszél, kicsit távol laktak a falutól 2:50 a gimnáziumi éveiről beszél, kollégista lesz Nagykanizsán 5:36 a nagykanizsai felvonulásról beszél, ő okt. 26.-án hazatér az iskolai szünet miatt 7:02 beszél a CSITT-ről, és a rendőrségi kutatásokról, később letartóztatják őket a füzet miatt, amit írtak 8:36 a forradalom utóéletéről beszél 9:43 1957 márciusában razzia volt a kollégiumban, megtalálják a csittvári krónikát 12:12 bevitték őket a rendőrségre, falhoz állítva tartották őket egész éjjel, közben folytak a kihallgatások, és azt akarták őket, hogy a tanárokra valljanak 14:15 a tárgyalásukat a megyei bíróság intézte, de szerencséjükre csak bírósági megrovást kaptak, a gimnáziumból kirúgták őket, ő Tapolcán érettségizik 17:18 haragot nem érez senki iránt a személyes sorsa miatt, de az országot megnyomorítók felelősségre vonása elmaradt

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról (0:30), oktatásáról (5:10), különös tekintettel a kollégiumi életre (7:24). Elmeséli, hogyan követte rádióban a híreket a bécsi döntésről (10:40). Beszél arról, miként barátkoztak meg a környékükre tévedt német katonákkal (16:30). Részletesen elmeséli Sopron 1944-es bombázását, amit személyesen átélt (25:23). Végül Sopron szovjet megszállásának emlékeit eleveníti fel (33:42).

Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).