Kapcsolódó interjúk

1904-ben született Szombathelyen(0:47). Lelencgyermekként Pápán lakott nevelőszülőknél. Mostoha apja a fronton szolgált az első világháborúban(1:49). Először lovászfiúként dolgozott Bécsben, de onnan gyalog tért vissza Pápára. Utána suszterinasként alkalmazták, ahol napi 14-15 órát dolgozott 6 hónapon át (8:51).Papi ajánlással újra suszterinas lett, a második világháború alatt az angolok által lebombázott Torkos kastélyban. Itt ismerte meg az első feleségét(12:05). Utána saját cipészete lett, bár egy zsidó cipész segítségével (14:47). Közben a győri Dunántúli Hírlapnak is írt cikket, 1932-ben könyve jelent meg (17:15). Az első világháborút a kora és a elfoglaltsága miatt nem tapasztalta meg, nem is nagyon tett rá hatást. De a második világháború előestéjén, Felvidék és Erdély visszacsatolásakor tizedesként a bevonuló Honvédség katonája volt (20:32). 1942 júniusában került ki a front ra, egy utánpótlásegység katonájaként. Itt postakezelő lett (23:22). Miközben vonattal utazott egy partizánegység felrobbantotta a szerelvényt, augusztus 20.-án egy sebesültvonattal hazaszállították, decemberben leszerelt és 1943 februárjában állami kinevezést kapott (26:43). 1944 őszén újra behívták katonának, mivel Gallai Rezső nem kívánt harcolni az akkorra már teljesen értelmetlen háborúban, így gyengélkedőnek jelentette magát, amit el is fogadtak, s le is szerelték, tehát harcolnia nem kellett (29:13).

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).

Az interjúalany röviden megemlíti családjának történetét (0:22), hosszan beszél a világháborús élményeiről (4:55). Hangsúlyosan elbeszéli az 1956-os forradalom eseményiet (19:12), majd az édesapját ért megtorlásokat, internálást, megfigyelést. Az interjú további részében a továbbtanulását érintő diszkriminatív intézkedésekről beszél (24:24).