Kapcsolódó interjúk

1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

Az interjúalany beszél a második világháborúról és miskolc június 2-i bombázásáról (1:00), majd arról, hogyan fejezte be jogi tanulmányait és helyezkedett el a miskolci Kereskedelmi Kamaránál és pár nappal később hogyan vitték el dolgozni (2:48). Szól az útról egy német katonavonaton, majd arról, hogyan építettek erődöt Erdélyben, s hogyan mentek át a Felvidékre, mikor az oroszok megjelentek (4:55). Beszél sacai kiképzésükről, melynek során majdnem ő ő kapta meg kezelésre a Faust-gránátot. Végül egy másik ember próbálta ki, viszont rosszul működött, így leszakította a két kezét (7:30). Elmeséli, hogyan vándoroltak a Felvidéken a frontot követve, majd végül vitték ki őket Csehországba (11:28). Útközben a partizánok megtámadták egyszer a vonatot (14:00). Húsvétkor Túrócszentmártonban találkoztak az egyik Kossuth rokonnal, aki Németország felé haladtában mind az ötüknek ajándékozott 100-100 szlovák koronát (16:12). Márciusban a német katonák március 15-i ünnepséget rendeztek a magyar katonáknak (18:00). A háború hivatalos befejezése után is folytatták a harcot a csehországi német csapatok, bár az ő magyar osztaga felvette a kapcsolatot a partizánokkal (18:50). Közelről látta, ahogy egy partizán kivégzett egy német tisztet (20:00). Az őrségben látta, ahogy magyar tábornokokat visznek el orosz autókon (21:30). Május 15-én fogságba estek, majd különböző csehszlovákiai helyszínek után Romániába került hadifogságba (22:30). Ott tudták meg, hogy össz-szövetséges rendelet, hogy nem lehet több hadifoglyot ejteni, a meglévőket pedig el kellett volna engedni. Közben tífuszt is kapott, így hazaengedték szeptember 5-ére (24:40). Elmeséli, hogyan töltötték a karácsonyt 1944-ben: hüvelyeket és kézigránátot akasztottak a fára, illetve valami bon-bont is kaptak, de a tisztek egy részét elsikkasztották (26:52). Szól a zsold mennyiségéről és arról, hogy legtöbbször nem lehetett elkölteni (28:30), valamint arról, hogy miként lett szakaszparancsnok (29:05). Beszél a tetvek elleni harcról, és a németek kiváló tetű-ellenszeréről (30:00), valamint arról, hogyan viselkedtek velük szemben az orosz és román katonák (31:44).

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).