Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről Kárpátalján (0:25), majd az 1956-os forradalom ottani hatásairól és Milován Sándor letartóztatásáról (2:38). Szól az 50-es évek terrorjáról (09:07), az oktatás átszervezéséről (12:45), majd a magyarokat ért hátrányokról és a szovjet nemzeti ünnepekről (15:09). Beszél a vallásgyakorlás lehetőségeiről és a katolikus templom elkobzásáról (21:13), majd a magyarok ukránosodásáról (24:00). Említi tanulmányi eredményeit és az elhelyezkedés nehézségeit (31:10), majd az enyhülés hatásait a 70-es években (36:17), végül a rendszerváltoztatásról, a magyar kultúra feléledéséről és az áttelepülésről mesél (40:55).

01:00 - Család 02:35 - Általános iskola, kisdobos, úttörő 08:50 - Ünnepségek 11:15 - Ekkor nem KISZ-tag, a filozófiával ismerkedett, sokat ministrált, de később elveszítette a hitét 14:10 - Szórakozás 16:42 - Főiskola Szegeden, filozófiából doktori 20:30 - Munka:Csanádpalota 21:15 - Egyetem: Debrecen 23:50 - Úttörő vezető Csanádpalotán, járási úttörő titkár, járási tanulmányi vezető 26:45 - Egyházügyi titkár 33:01 - Rendszerváltoztatás, megszűnik a hivatal 36:25 - Civil szervezetek

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).