Kapcsolódó interjúk

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt, de a Felvidék visszacsatolása után áthelyezik oda 3:07 1944-ben áthelyezték Miskolcra, ahol szolgálati lakásban laktak, itt kezdte el az iskolát 11:15 felidézi a család mindennapjait 14:01 a Rákosi-korszakban volt beszolgáltatás, pl. minden disznóvágás után be kellett adni bizonyos zsírmennyiséget, a nem mezőgazdaságból élők számára pedig kötelező volt a békekölcsön 16:51 a családja vallásos volt, ezért a Rákosi-rendszerről nem volt jó véleménnyel 21:06 a tájékozódás nehéz volt, nekik nem volt pénzük újságra, csak hetente vettek egyet, rádiójuk sem volt, a szomszédjuknak volt rádiójuk, ott tudták hallgatni a Szabad Európa Rádiót is 25:00 1956-ban a forradalom idején iskolás volt, láttak egy szovjet hadoszlopot ágyúkat és különböző járműveket vittek magukkal, részt vett az egyetem előtti tüntetésen 28:07 kisdiákként röpcédulákat gyártottak, és osztottak, lekaparta a bizonyítványáról a Rákosi-címert 32:12 a család az 1956-os eseményeket pozitívan értékelte, a forradalom után megszűntek a beszolgáltatások

Az interjúalany beszél az 1950-es évek elejéről, a kommunisták vallásellenessége ellenére is nagyszámú hittanra járó diákról (0:16). Szól arról, hogy 1955-ben jutalomból úttörőtáborban járt az Almássy-kastélyban, ahol titkolnia kellett vallásos meggyőződését (2:25). Elmeséli, hogy 1956-ban segített egy Szuezt kereső szovjet katonának: elővett az atlaszát, és mutatta, hogy Magyarországon vannak, ám erre egy másik tiszt gyorsan hazazavarta (5:44). Szól arról, hogy a tüntetések kezdetekor az egyik osztálytársa az ablakon kiugorva csatlakozott a tömeghez (10:10). Elmeséli, hogy amikor 56 után meglátogatta a katonai szolgálatát teljesítő bátyját, akkor egy kirgiz katona leköpte, majd távolodtában ellőtt a feje mellett. Az elég valószínű, hogy a diáksapkája miatt lőttek rá a szovjet laktanyában, hiszen az a pesti srácokra emlékeztette őket (13:20). Beszél arról, hogy miként távolították el a Lenint és Sztálint ábrázoló szoborcsoportot Szegeden (17:55). Elmeséli, hogy Szatymazon a beadási listákat semmisítették meg, illetve szól a beszolgáltatások rákosista gyakorlatáról (20:35). Beszél arról, hogy édesapja kérdezte egy volt katonatársától, hogy hogy van az, hogy most akkora kommunista, mikor a partizánok ellen harcolva az orosz fronton mindig jelentkezett a kivégző osztagba. A válasz az volt, hogy elviteti, ha még egyszer szóba hozza (35:50). Az interjúalany szól a falu életéről a kommunizmus alatt, a besúgókról, a szegénységről (39:30). Visszatér arra, hogy a háborúban a front közeledtével elhagyták szülőfalujukat, hogy elkerüljék a frontot (43:30).

0:00 családi háttér, az édesapja a MÁV-nál dolgozott titkárként az édesanyja családja félig székely, a nagybátyját pedig meghurcolták 5:40 Kunszentmiklósban szakközépiskolába járt, a jogra nem vették föl, katonának hívták be Kalocsára, ahol híradós emberré képezték ki 10:30 a hadsereg kereteiben sportolt, de voltak gondjai az elöljáróival 12:34 1968 aug. 20.-án kitört a „prágai tavasz”, az ezrede is bevonult Csehszlovákiába, mondták nekik „nemhivatalosan” azt is, hogy visszakapják a Felvidék magyarlakta részeit, de bevonuláskor megtámadták őket, meg is haltak páran, a helyi magyarok pedig fújolva vissza akarták küldeni őket 17:08 leszerelés után visszament a vasúthoz dolgozni, a jogi egyetemre nem vették föl a családja miatt, de a TF-re felveszik edzői szakra 20:21 bejelentkezik nyomdába betanított litográfiai szakmunkásnak, ott dolgozik, majd kapus volt egy NB III-as focicsapatban, egy év múlva ő lett az edző 22:50 „szociológus” lesz a Ganz Villamosságnál, sportállás, mai fejjel bújtatott munkanélkülinek nevezte magát 26:27 a bundázás elindulásával abbahagyja az edzősködést, közben új hullám indult el a zenekarokkal, beindul az élet az Ifjúsági Parkban, megalakulnak a galerik 33:08 a Forradalmi Ifjúsági Napokkal akartak ellensúlyt, válaszul az 1972-73-as március tizenötödikékre, ő is részt vett egy szétvert tüntetésen, később házibulikat szerveztek