Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél arról, hogy a családjából többeket elvittek munkaszolgálatra (0:59), kitér a „felszabadulásra” (2:02), tanulmányaira (2:32), az 1956-os eseményekre (7:18), az ismerősei között található áldozatokra, disszidensekre (9:45), arra, hogy hol szolgált katonaként, majd rátér az esti egyetemi képzésére (12:34), a Kádár-korszakbeli teljes foglalkoztatottságra (13:40), majd visszatér az esti egyetemi tanulmányaira (15:37), a család második világháborús veszteségeire, háborús emlékeire (20:20). Mesél felesége munkájáról (24:07), a külföldi utazás lehetőségeiről (25:37), az angolok elleni 1954-es 7-1-es győzelemről (27:42), a szórakozási lehetőségekről (30:51).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany mesél a települését érő második világháború légitámadásokról, illetve az ott átvonuló magyar, német és orosz katonák viselkedéséről 0:30--hogyan érintik őket a Magyarország elleni légitámadások; 4:0--milyen volt, amikor elérte őket a front, hogyan viselkedtek a magyar, és a német katonák, akik az interjúalany családjának lakásában rendezték be a főhadiszállásukat; 7:44--hogyan zajlott az oroszok bevonulása, hogyan viselkedtek az orosz katonák; 18:40--mi történt a front elvonulása után, milyenek voltak az oroszok után bevonuló románok