Az interjúalany 1924-ben született Bodméren (Fejér megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Fiatalon a helyi református lelkésznél szolgált cselédként. Apja megbetegedett, ezért otthon kellett a ház körül dolgoznia. (01:26) Beszél a II. világháború végén az orosz megszállásról. Bujkálniuk, menekülniük kellett, szinte mindenüket elrabolták a szovjet katonák. (03:02) Az interjúalanynak 6 gyermeke született. Legkisebb lánya 17 éves korában meghalt. 14 évig volt tanácstag. (04:26) Az interjúalany katolikus, férje református, de sem ő, sem családja nem vallásos. (06:42) Sokat dolgozott a TSZ-ben: állattenyésztéssel majd kertészkedéssel foglalkozott. (07:32) Beszél a tanácsban végzett munkájáról, a mindennapi életről. (08:28) Elmondja milyenek voltak az életkörülmények a II. világháború után. (09:44) Véleménye szerint a kommunista rendszer jobb volt, mint a jelenlegi. (12:00) Beszél a falusi hagyományokról, ünnepekről. (13:40) Tanács-, szövetkezet- és TSZ-tagként 9 országban járt külföldön. (16:50) Beszél arról, hogyan lett egyre jobb az életszínvonal (mosógép, telefon, TV, gáz). (17:52) Férje bányában dolgozott. (18:40) Beszél a nyaralásokról. (20:34) Beszél az orosz megszállás menetéről. (22:18) Visszaemlékszik, hogy a háború előtt a térségben nagy Esterházy birtok volt. (22:50)

Az interjúalany beszél származásáról, családjáról, tanulmányairól és munkába állásáról varrónőként (0:50). 1938-ban Budapestre került lányinternátusba, emellett folytatta a varrónői munkát. Részletesen beszél az internátusi életről és kulturális lehetőségeikről (4:10). A rendház vezetője Salkaházi Sára volt: beszél a zsidómentésben játszott szerepéről és személyiségéről (7:56). Kitér találkozására Mindszenty Józseffel (9:17). Részletesen beszél Budapest ostromáról, óvóhelyekről, bombatámadásokról, a Vörös Hadsereg fővárosi harcairól (10:54). Ismerteti az ostrom utáni élet nehézségeit: élelmiszerhiány, romeltakarítás, félelem a szovjet katonáktól (25:45). Beszél viszontagságos visszatéréséről Pécsre (31:35), majd az újrakezdés lehetőségeiről varrónőként Szederkény sváb faluban (38:15).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a cserkészetről (0:44), a II. világháborúról, a bombázásáról, valamint a zsidók elhurcolásáról (1:53) és a megmentésükre irányuló erőfeszítésekről (07:40). Szól a nyilasok jelleméről, a nyilasuralomról (11:48), valamint a német megszállókról (12:40). Beszél az orosz megszállásról, a katonák viselkedéséről (14:52), valamint a háború alatti élelmiszerellátásról és a háború pusztításáról (18:00). Kitér az oroszok éjszakai fosztogatásaira és a lakosság ellenállására (22:50). Szól az oktatás helyzetéről, a szénszünetekről, valamint az oktatás újjáindításáról, a kommunista történelemtanításról (21:16), valamint a kontraszelekcióról (24:24). Elemzi a Rákosi-rendszer felépítését, a káderesítést, a szaktudás hiányát és az Elzett-gyár sorsát (26:55). Szól a terrorról, az internálásokról, az ávósokról, valamint a Csányi utcai kihallgatásokról (30:47).