Az interjúalany beszél II. világháborúról, a szerencséről, hogy tágabb családjából sem halt meg senki, az orosz katonák beszállásolásáról, és arról, hogy gyermekként összebarátkozott a beszállásolt orosz hadnaggyal, aki elmesélte, hogy már az egész családja meghalt (0:20). Édesapja katonai szolgálatáról is szól, valamint arról, hogy őt a német katonák fosztották ki. A család közben Székesfehérvárról Lespsényre ment (3:52). Szól arról, hogy gyermekként hogyan nézték a két hadsereg tűzharcát (11:12). Szól arról, hogy 1956-ban disszidálni szeretett volna néhány barátja, meg is beszéltek egy hajnali találkozót, de szerencsére visszatartották a többieket a szüleik. Az is felmerült, hogy a Velencei-tó jegén szöknek át, miután bezárult a határ, de végül nem próbálták meg (12:28). Amikor 56-ban mentek át az oroszok a városon, belelőttek a tömegbe, az egyik barátjának át is ment egy golyó a lábán (16:15). Beszél arról, hogy miként találták egyik nap üresen a műhelyt és a kollégiumot, majd csatlakoztak a tüntetésekhez a városban (20:28). Szól a tüntetések lefolyásáról, arról, milyen beszédeket tartott két egyetemista fiú (24:10). Végül november 4-éről és az először elrontott emléktábláról szól (27:25).

0:00 családi háttér, gyerekkor, az iskolában négy osztály volt egy tanteremben 1:59 gyerekként élte meg a II. világháborút, édesapját behívták katonának, a ház alatti pincében rejtették el az élelmet, és a fontosabb értékeket 5:00 1945 decemberében kezdődtek meg a robbantások, kidobolták, hogy minden ablakot tartsanak nyitva decemberben 8:37 a román hadsereg nagy harci zajjal, és sok robbanással érkezett, mesél a román hadsereg itt tartózkodásának eseményeiről 14:36 édesapja hazatérésére emlékezik vissza 18:34 az élet lassan megindult, az iskolába visszakerültek, de nem volt pl. fűtés, 1950-ben a Miskolci Gépipari Technikumban tanult 19:16 minden évben egy hónapra gyakorlatra kellett menni a technikumból, mesél arról is, amikor az iskola diákjait vezényelték ki mezőgazdasági munkára 21:48 fél évig gyakornok volt a diósgyőri gyárban 22:35 bevonul katonának, Nógrádba ment a századuk, ő lesz az ezredírnok 25:39 mesél az 1956-os év eseményeiről 31:22 mesél Mindszenty kiszabadulásáról, a rétsági katonaságot hívta a titkára, mert az őrszemélyzet otthagyta őket 35:42 a Mindszenty kíséretében lévő katonákat bebörtönözték, illetve felakasztották a forradalom leverése után 38:51 mesél a hadseregben lévő KISZ hosszas megalapításáról

Az interjúalany beszél családjáról és iskolaéveiről (0:08), majd arról, hogyan került a repülőszövetségbe (1:37). Szól sorozásáról, és arról, miként került a taszári repülőtérre (5:24). Szól az ejtőernyősök körében kialakult családias hangulatról, a mindennapokról (9:58), majd elmesél egy halálos kimenetelű ejtőernyős balesetet (14:45). Beszél a II. világháborúról, a német (19:40) és a szovjet megszállásról, elmesélve, hogyan menekültek családjával egy szovjet támadás elől (23:28). Felidézi továbbá, hogyan zuhant le a közelben egy Liberátor, és mi történt a személyzetével (30:33). Szól arról, hogy mit és mennyit ettek a II. világháborúban (35:45). Hosszasan beszél az ejtőernyős ugrásokról, a technikáról és a veszélyekről (43:40). Szól házasságáról (55:28), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (56:52), valamint leszereléséről (1:03:10). Végül faragásairól és amerikai élményeiről beszél (1:05:06).