Interjú

Gyűjteményhez ad

Áramütés a hóban és a disszidensek

2558 megtekintés

Hossz: 00:29:00
Leírás: Az interjúalany beszél II. világháborúról, a szerencséről, hogy tágabb családjából sem halt meg senki, az orosz katonák beszállásolásáról, és arról, hogy gyermekként összebarátkozott a beszállásolt orosz hadnaggyal, aki elmesélte, hogy már az egész családja meghalt (0:20). Édesapja katonai szolgálatáról is szól, valamint arról, hogy őt a német katonák fosztották ki. A család közben Székesfehérvárról Lespsényre ment (3:52). Szól arról, hogy gyermekként hogyan nézték a két hadsereg tűzharcát (11:12). Szól arról, hogy 1956-ban disszidálni szeretett volna néhány barátja, meg is beszéltek egy hajnali találkozót, de szerencsére visszatartották a többieket a szüleik. Az is felmerült, hogy a Velencei-tó jegén szöknek át, miután bezárult a határ, de végül nem próbálták meg (12:28). Amikor 56-ban mentek át az oroszok a városon, belelőttek a tömegbe, az egyik barátjának át is ment egy golyó a lábán (16:15). Beszél arról, hogy miként találták egyik nap üresen a műhelyt és a kollégiumot, majd csatlakoztak a tüntetésekhez a városban (20:28). Szól a tüntetések lefolyásáról, arról, milyen beszédeket tartott két egyetemista fiú (24:10). Végül november 4-éről és az először elrontott emléktábláról szól (27:25).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka (közvetlen előzmények, az október 23-tól november közepéig tartó időszak)
  • A forradalom kitörésének helyi hatásairól, körülményeiről
  • A forradalom napjainak eseményeiről
  • A forradalom céljairól, eseményekben történt személyes részvételéről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
Interjúalany neve: Vinkler Tamás
Interjúalany lakhelye: Székesfehérvár
Interjúalany született: Székesfehérvár, 1939
Interjúalany foglalkozása: technológus, gépésztechnikus
Felvétel időpontja: 2011. június 17
Felvétel helyszíne: Székesfehérvár

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:46:00
0:00 családi háttér, gyermekkor, 1937-ben költöztek Budapestre Pécsről, ő már a fővárosban született 1:47 édesapját többször behívták munkaszolgálatra, aki valahol Voronyezs közelében meghalt, édesanyját elhurcolják egy koncentrációs táborba, őt egy ismeretlen vitte el a táborba tartó transzportból, majd utána egy gyerekotthonba kerül 1945 tavaszán, az édesanyja végül itt talált rá 5:00 a fővárosban a háború alatt nehéz volt az élet, nagyon szegények voltak, különösen az édesapja munkaszolgálata alatt 7:32 először egy ún. „csillagos házban” éltek, majd a gettóban, édesanyja elhurcolása után egyedül volt, gyakran volt ebben az időben beteg, az édesanyja először nem is ismert rá 11:13 Pécsre jöttek, mert a pesti lakásukat elfoglalták, őt pedig megpróbálták meggyógyítani, hogy ősszel iskolába mehessen 12:58 az iskolában ő volt a legidősebb, hiszen nyolc évesen volt a hat-hét évesek között 16:21 egy nagyobb lakást kaptak az igénylésük után, amiben összesen négy család élt, végül az édesanyja kapott egy raktári segédmunkási állást 20:29 édesanyjának reggelente el kellett mennie a Szabad Nép-félórára, részt kellett venniük a munkára, harcra kész mozgalomban 24:29 a jegyrendszert bevezették, de az édesanyja keresetét gyakran így sem tudták elkölteni, mesél egy illegális disznóvágásról 26:09 rengeteg iskolai ünnepély volt, kötelező jelleggel, nyaralni először az iskolával volt a Balatonnál 32:00 a magyar mellett történelem lesz a másik tanári szakja 34:12 a forradalom eseményeire emlékezik vissza, beszámol arról, hogy a zsidókat meg akarták félemlíteni a forradalom alatt 36:57 a kijárási tilalom ellenére dolgozniuk kellett, a munkahelyükre pl. suhancok belőttek puskával, sztrájkra akarták kényszeríteni őket 38:38 a forradalom után valamivel enyhült a rendszer, megalakult pl. a német tanszék, volt német oktatás 40:10 visszaemlékezik a főiskolás évekre 42:51 moziba meg színházba lehetett járni, más szórakozási lehetőség nem nagyon volt
Interjúalany: Fischer Éva
Felvétel időpontja: 2011. április 06

Hossz: 00:25:00
Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családja költözéseiről (0:13), tanulmányairól (2:23), az ötvenes évek nehézségeiről, a beszolgáltatásról, jegyrendszerről, osztályidegen (volt csendőr) édesapjáról (3:41), nagybátyja felakasztásáról, amit öngyilkosságnak állítottak be (7:16), a drávaszabolcsi TSZ megszervezéséről (9:18), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (11:09), a környezetéből a Hortobágyra kitelepített emberekről (14:07), az 1960-as téeszesítésről, az ott folyó munkáról (16:22), életkörülményeiről a Kádár-korszakban (20:09), a rendszerváltoztatás utáni életéről(21:56), végül a kárpótlásról (22:45).
Interjúalany: Baksa Lajosné
Felvétel időpontja: 2011. február 17

Hossz: 00:36:00
Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).
Interjúalany: Écsi Gyöngyi
Felvétel időpontja: 2011. április 15