Rövid bemutatkozás után elmeséli, hogy az első iskolai osztályokat Belgiumba végezte(0:16), s ennek kapcsán kitér családja anyagi lehetőségeire(2:30). Ezután a 2. világháború emlékeit, főleg a légiriadókat idézi fel(4:45), majd arra emlékezik, hogyan menekítettek 80 fiatal leventét az orosz hadsereg elől(6:30). Beszél férje fogságba eséséről és a Szovjetunióba hurcolásáról(12:20). A következő részben munkahelyéről, a munkahelyi hangulatról szól(19:30), majd az 1956-os forradalom eseményeire tér át(21:16). A forradalom utáni megtorlások kapcsán visszakanyarodik a nyilasokhoz és a zsidók deportálásához(27:50). Felidézi, hogy jegyző férje hogyan tért ki a zsidók összegyűjtésére vonatkozó utasítás elől(30:16), majd újra az orosz katonákkal kapcsolatos emlékek kerülnek elő(37:20). Végül a polgári származásúakat ért hátrányos megkülönböztetéseket férje munkába állásának nehézségein keresztül illusztrálja(40:08).

0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).