Az interjúalany beszél a két világháború közötti gyermekkoráról, a II. világháborúról és a megszállásról (2:48), a zsidóság sorsáról (28:08), valamint két bátyja amerikai, illetve szovjet hadifogságáról (29:00). Beszél az 1950-es évekről, munkába állásról, továbbtanulásról, a ki- és áttelepítésekről (9:10). A szövetkezetesítésről, agitálásról és az ÁVÓ-ról külön szól (35:44). Az 1956-os forradalmat is megemlíti (16:16, 18:40). Kiemelten szól Kállay Miklósról és testvéréről való személyes emlékeiről (32:10). Végül a Kádár-rendszert és Kádár János személyét értékeli (40:34).

A harmincas évek elején született interjúalany mesél Aszódon töltött iskolai éveiről, a vidéki élet nehézségeiről, a II. világháború helyi hatásairól,a Kádár-korszakban a helyi baptistákat ért megpróbáltatásokról. 00:54--család, születés 04:24--iskola, oktatás helyzete vidéken 07:10--napszámos munka 08:50--az Aszódi Gimnáziumban töltött évek 19:46--a Budapesti Közlekedési Vállalatnál végzett fizikai munka 21:45--II. világháború, bombázások, német és orosz megszállás 29:25--földosztás 30:20--Rákosi rendszer megtorló intézkedései, baptisták elleni megtorlások 34:08--az 1956-os forradalom eseményei 38:00--elhelyezkedés nehézségei 41:05--élet a Kádár-rendszer alatt

Az interjúalany beszámol a Hortobágyra történő kitelepítésének körülményeiről (0:26), családjáról, Ausztriába szökésükről a második világháború alatt, majd hazatérésükről, a tanulás ellehetetlenítéséről, anyagi helyzetükről (3:59). Hosszan részletezi, milyen volt az élet a Hortobágyon, mit vihettek magukkal, milyen munkákat végeztek (9:06), milyen lehetőség volt a vallásgyakorlásra (14:33), majd mesél a lakhelyül szolgáló barakkokról, a tisztálkodás lehetőségeiről (15:17), és a retorziókról (16:47). Elmondja, hogyan bántak velük verbálisan az őrök, és mi történt, ha valaki megbetegedett (19:24). Beszámol arról, hogy milyenek voltak a tanulási lehetőségek a táborban, és beszél a lágerben élő emberek szegregálásáról a társadalom többi részétől (20:32). Megemlíti, hogy Sztálin halálakor szabadultak, és a kárpótlás mértékének elégtelenségére is kitér (21:10). Elmondja, hogy senki sem tudta, hogy táborban dolgoztatták őket, és hogy nem vették őket emberszámba (22:51). Beszél apja megveréséről, a táboron belüli feszes időbeosztásról (28:01), végül pedig az apró örömökről (29:55).