0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

Az interjúalany mesél gyermekkoráról, iskolás éveiről, a KISZ-ről, illetve az építőtáborokról. Beszél erdő-, illetve vízmérnöki munkájáról, és részvételéről az 1970-es árvíz elleni védekezésben. 0:13--gyermekkora, családja, a II. világháború hatása családjára, a hortobágyi tankcsata, emlékek az óvóhelyről; 9:40--kórházi élményei az 1945 utánról; 13:13--iskolás évei, pályaválasztása; 19:50--hogyan választották meg az iskola úttörőtanácsának elnökévé; 23:20--kapcsolata az irodalommal, humángimnáziumban töltött évei; 29:01--hogyan emlékszik az 1956-os eseményekre; 32:01--a Kádári megtorlás időszaka, hogyan lépett be a KISZ-be; 38:02--milyenek voltak a nyári építőtáborok; 40:16--egyetemi felvételije, egyetemi évei; 42:40--első munkahelyei; 45:00--részvétele az 1970-es árvíz elleni védekezésben, és az azt követő újáépítésben; 58:48--hogyan élte meg a rendszerváltoztatást, hogyan lett újra erdőmérnök