Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a II. világháboorú, a Szovjetunió megtámadásának híréről (0:18). Csendőrnek hívták be édesapját, aki hazaszökött a nyugatra menekítés elöl, nagybátyját és unokabátyját pedig többéves oroszországi hadifogságba hurcolták (2:13). Szól arról, miként vonultak az emberek Budapest utcáin hadifogságba, málenkij robotra (5:50). Elmeséli, hogy miért számított osztályidegennek, és milyen hátrányok érték az oktatás során, majd azt, hogy a felvételi során nem vallotta be származását, és felvették a közgazdasági egyetemre (07:20). Beszél az 1956-os forradalom kitöréséről, a gyűlésekről, melyeken részt vett, valamint arról, miként tárgyalt az oktatási miniszterrel (10:30). Rátér az október 25-i Kossuth téri sortűzre, amiről szerencsére lemaradt (11:20), majd beszél a kádári megtorlásról (12:35). Szól arról, milyen helyeken kezdett dolgozni az egyetem elvégzése után, és hogyan mehetett külszolgálatra pártonkívüliként (14:05). Elmeséli szerepét a Szent Korona hazahozatalában (15:25). Szól arról, mivel foglalkozott Guineában és Marokkóban, valamint arról, miért volt végeredményben csalódás a rendszerváltoztatás (16:45). Beszél családjáról, és arról, milyen bonyodalmai akadtak guineai küldetése elvállalásakor (19:25). Elmeséli, hogyan tudta telefonon felhívni családját Conakryból (21:30). Végül a rendszerváltoztatás nehézségeiről, a gazdasági hanyatlásról, valamint a késői Kádár-kor gazdasági válságáról szól (22:20).

Címszavak: Német eredetű család Sopronba kerülése (dédszülők, 1859),(1-3 perc) I.világháború (nagyapa katona volt),(3-5 perc) II. világháború (apa katona volt, rablóakciók), (5-8 perc) Államosítás,(8-9 perc) Egyéb származás, Vallás (az anyát kitiltották Sopronból), Hangszerek, zeneiskola, énekkar, zenekarok,(12-13 perc) Kisdobos, úttörő (úttörőzenekar, Sógor Ferenc), Szakmaválasztás (külföld), 1956 – Ausztria (disszidálás), 1960 – külföldi nyaralás, nyilatkozattétel, Csehszlovák kitelepítés, Vállalkozóvá válás, megrendelők, Rendszerváltoztatás hatása a munkára, Munkavégzés, -folyamatok, Katonaság (2 év, katonazenekarok, laktanyafogság, katonai bajnokság, útépítés), (27-32 perc) Kitelepítés (visszacsatolt terület, anyát nem, nagyapát kitelepítették), oroszok bejövetele (1945 ápr. 01) ,temetés. (32-37 perc)

Miskolcon született 1946-ban, apai és anyai ágon is erős a kötődése Miskolchoz. A helyhez, ahol élt rendkívül nagy hatással volt rá - ezzel kapcsolatban meséli el személyes és családi élményeit(0:11). Muzeológusként a '70-es években is és később is a temetők történetével foglalkozott. Valamint a miskolci kilátó történetével is foglalkozott(2:27). Visszaemlékezik a gyermekkorában még tiltott disznóölésekre is(4:33).1956-ra már nem gyermekként, hanem történészként emlékezik vissza. A forradalom alatt nem mehetett ki az utcára, de a szüleitől pontosan tud az eseményekről(5:19). Az utca, ahol a család lakott, többször is nevet változtatott, az interjúalany ennek okairól beszél(6:18). Dobrossy István a Bacsó utcai általános iskolába járt. A helyi nyomdák történetét is bemutatja - személyes élményein keresztül(8:25).1960-ban a mai Földes Ferenc gimnáziumba került, ennek az intézménynek a történetéről beszél. A koedukált iskolában fa, vagy vasipari tanulmányokat lehetett végezni(11:27).Érettségizése után értesült a Czinege honvédelmi törvényről, melynek a lényege az, hogy az egyetemi tanulmányok előtt is be kell vonulni a honvédségbe. Az iskolával kapcsolatban kellemes élményei vannak(14:02). Bár tisztában van azzal, hogy a szovjet és a náci ellentét, valamint 1956 megosztja az embereket, de az elesett hősöknek meg kell adni a tiszteletet(15:30). Tanára, Mádai Gyula ajánlotta be a Hermann Ottó Múzeumba(18:17). 1964-ben történelemből és néprajzból felvételizett. Az egyetemi és hallgatói életélről is mesél - köztársasági ösztöndíjasként nagyon jól élt(19:37). A katonaéveire visszaemlékezve elmondja, hogy együtt szolgált pl Hoboval és más közéleti személyiségekkel(22:15).Államvizsgázása után az egyetem alkalmazásában maradt, mint tanársegéd, ösztöndíjas. Járt Grúziában is(23:31). 1968-ban Csehszlovákiában volt, a bevonulás előtt pár nappal sikerült hazajutnia(24:39). 1973-ban visszatért Miskolcra, és a Hermann Ottó Múzeum alkalmazottja lett - ezt sikerült komolyan felvirágoztatni. Munkatársai és a múzeum sorsáról is mesél(26:15). Búcsút intett az említett múzeumnak, és átment a helyi levéltárhoz, majd innen 18 év munka után nyugdíjba vonult (31:39). A várostörténeti munkáját a sajtó rendelekezésére is bocsátotta. Ebben a munkában rengeteget tanult, fejlődött. Erről mesél(33:10).A levéltár a szakmai társasági élet központja volt, ezt nagyon szerette is. De a nyugdíjazása után sajnos a megbecsülése után nagyon megcsappant. Emelett a jelenlegi munkájáról és tapasztalatairól beszél(37:28). Tavaly egy miskolci várostörténeti munkája jelent meg - és kiemelet fontosságot tulajdonít a miskolci víznek. Továbbá a terveiről és személyes múltjáról, eredményeiről is összefoglalja a gondolatait(40:28).