Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

Az interjúalany röviden megemlíti, hogy apját 1944-ben behívták katonának (0:02), beszél a tanyasi életkörülményekről (0:47), a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (2:50), nagyapjához költözéséről (6:09), saját lakás vásárlásáról, a beszolgáltatásokról (7:34), a tanyasi iskoláról (8:26), a kanászéletről (röviden említi a második világháborút követő inflációt) (10:56), majd édesanyja, és saját későbbi munkáinak felsorolásával folytatja (14:49): kitér a "gyógynövényes" munkára (16:37), a fonalgyárban végzett tevékenységére (22:09), több termelőszövetkezet összevonásával kapcsolatos munkájára (24:24), majd a hely sportélet sajátosságait taglalja (25:50). Beszámol a falu fejlődésének főbb mozzanatairól (29:38), a gyapottermelés megindulásáról (30:14), végül arról, hogy milyen pozitív hozadéka van annak, hogy szocialista mintafaluvá választották ki Székkutast (33:44).