Gyűjteményhez ad

Székesfehérvári bombák és gránátok

2783 megtekintés

Hossz: 00:38:00
Leírás: Az interjúalany beszél a német megszállás időszakáról (0:11), a fehérvári bombázásokról (8:33), a karácsonykor bejövő szovjetekről, a város ostromáról (15:25), a zabrálásáról (26:20), arról, hogy összeszedték a szovjetek az embereket, de végül nem vitték el őket (30:37).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Kitelepítésekről – a háborút követő megtorlásokról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Pataki József
Interjúalany lakhelye: Székesfehérvár
Interjúalany született: Székesfehérvár, 1931
Interjúalany foglalkozása: gépésztechnikus
Felvétel időpontja: 2011. június 17
Felvétel helyszíne: Székesfehérvár

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:28:00
A Mohácsról származó Scháffer Stefánia megélte a II. világháború borzalmait: (03:10) származásuk miatt kitelepítés, a háborús front mozgása miatt menekülés, bujkálás volt osztályrészük. (05:54) Állandó bizonytalanságban, szorongásban, de az őket körülvevő polgárok, zsidó munkaszolgálatosok, helybéliek emberséges, segítőkész közösségében éltek Nagybajomban, ahová kerültek (07:00, 08:45). A család 1945 januárjában a padlásról jól látható frontvonalak, lövészárkok ellenére, a lövöldözések ellenére a házban maradt, amely óvóhelyként is szolgált másoknak (09:59, 11:19) A harcok során édesanyja súlyos fejsérülést, nővére maradandó kézsérülést, a riportalany arcsérülést szenvedett el. (17:53) A nagykanizsai kórházban ápolták őket, német (!) segítséggel kerültek oda, összesen öten. Emberségesen bántak velük (20:05). Bolgár katonatisztek jóvoltából, szerencsésen jutottak haza Mohácsra (23:40), ám az akkor 16 éves riportalany és 18 éves nővére, Mária végül elvesztették édesanyjukat, aki igen fiatalon, 42 évesen hunyt el (27:31).
Interjúalany: Gábor Gergelyné
Felvétel időpontja: 2011. május 15

Hossz: 00:21:00
Az interjúalany 1920-ban született Adonyban. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei pékek voltak, később malmuk volt és földműveléssel is foglalkoztak. (01:02) Beszél iskoláiról, a szigorú oktatási rendszerről. 1941-ben érettségizett, kereskedelmi képzettséget szerzett. (05:20) Az érettségi után molnársegéd lett, majd Budapesten kitanulta a molnár szakmát. Utána apjától bérelte a malmot, amelyet 1949-es államosításáig vezetett. Elmondja az államosítás menetét. (09:44) A család sejtette, hogy közeledik az államosítás, ezért a telket szétosztották az apa és a testvérek között. Ettől függetlenül a kommunisták minden földet elvettek. (12:08) Elmondja, hogy 1942-ben hívták be a Magyar Királyi Honvédséghez. Az alapkiképzés után tartalékos tiszti tanfolyamot végzett el, szakaszvezető lett. Elvégezte a hadapródi képzést is, hadapród őrmesteri rendfokozatot kapott. Részt vett lelőtt amerikai pilóták letartóztatásában. (15:40) Frontszolgálatra kérte magát, ő volt a legfiatalabb szakaszparancsnok zászlósi rangban. Ungvár mellé irányították. (18:10) A háború után nehezen tudott elhelyezkedni, mert az államosítás miatt összeveszett a helyi párttitkárral. Adonyban lett vasúti dolgozó. (19:10) Újra beszél a II. világháborús emlékeiről, a románok átállásáról. (21:06) Hazatérhetett a frontról, öccsét megmentette attól, hogy a többi leventével együtt elhurcolják. (21:30)
Interjúalany: Szalontai Károly
Felvétel időpontja: 2011. május 23

Hossz: 00:46:00
0:00 családi háttér, gyermekkor, 1937-ben költöztek Budapestre Pécsről, ő már a fővárosban született 1:47 édesapját többször behívták munkaszolgálatra, aki valahol Voronyezs közelében meghalt, édesanyját elhurcolják egy koncentrációs táborba, őt egy ismeretlen vitte el a táborba tartó transzportból, majd utána egy gyerekotthonba kerül 1945 tavaszán, az édesanyja végül itt talált rá 5:00 a fővárosban a háború alatt nehéz volt az élet, nagyon szegények voltak, különösen az édesapja munkaszolgálata alatt 7:32 először egy ún. „csillagos házban” éltek, majd a gettóban, édesanyja elhurcolása után egyedül volt, gyakran volt ebben az időben beteg, az édesanyja először nem is ismert rá 11:13 Pécsre jöttek, mert a pesti lakásukat elfoglalták, őt pedig megpróbálták meggyógyítani, hogy ősszel iskolába mehessen 12:58 az iskolában ő volt a legidősebb, hiszen nyolc évesen volt a hat-hét évesek között 16:21 egy nagyobb lakást kaptak az igénylésük után, amiben összesen négy család élt, végül az édesanyja kapott egy raktári segédmunkási állást 20:29 édesanyjának reggelente el kellett mennie a Szabad Nép-félórára, részt kellett venniük a munkára, harcra kész mozgalomban 24:29 a jegyrendszert bevezették, de az édesanyja keresetét gyakran így sem tudták elkölteni, mesél egy illegális disznóvágásról 26:09 rengeteg iskolai ünnepély volt, kötelező jelleggel, nyaralni először az iskolával volt a Balatonnál 32:00 a magyar mellett történelem lesz a másik tanári szakja 34:12 a forradalom eseményeire emlékezik vissza, beszámol arról, hogy a zsidókat meg akarták félemlíteni a forradalom alatt 36:57 a kijárási tilalom ellenére dolgozniuk kellett, a munkahelyükre pl. suhancok belőttek puskával, sztrájkra akarták kényszeríteni őket 38:38 a forradalom után valamivel enyhült a rendszer, megalakult pl. a német tanszék, volt német oktatás 40:10 visszaemlékezik a főiskolás évekre 42:51 moziba meg színházba lehetett járni, más szórakozási lehetőség nem nagyon volt
Interjúalany: Fischer Éva
Felvétel időpontja: 2011. április 06