Kapcsolódó interjúk

0:35 Az interjúalany beszél a felvidéki szülőfalujáról, Ajnácskőről, családja társadalmi és anyagi helyzetéről a háború előtt. Kitér a Felvidék déli részének visszacsatolását követő hangulatról, ünnepségekről. 2:48 Beszél a szovjet felszabadítás közvetlen hatásáról a családok anyagi helyzetére tekintettel. 3:20 Részletesen beszél a lakosságcsere lebonyolításának körülményeiről (a családok tájékoztatásáról, háborús bűnösségről, bevagonírozásról, a lelki traumákról, az utazás állomásairól Mohácsig). 11:20 Beszél az új lakóhelyre, Szederkénybe, érkezésről, továbbá az új és a régi lakókörnyezet összehasonlításáról, a sváb községbe való beilleszkedés és elfogadtatás nehézségeiről. 15:20 Beszél az otthon hagyottakkal való kapcsolattartás nehézségeiről, és a magyar nyelvű oktatásba való felzárkózás nehézségeiről. 18:10 Kitér a család mindennapjairól a Rákosi-rendszerben, a beszolgáltatásra és a dohánytermelésre. Megemlíti a visszatérés reményét 1956-ban. Beszél a családalapításáról és a jelenlegi kapcsolatáról a szülőfölddel. 25:20 Végül a kitelepítési törvény tartalmáról, a Szederkénybe különböző felvidéki falvakból betelepítettek kapcsolatáról, munkába lépéséről, társadalomba beilleszkedéséről beszél.

A riportalany beszél az életkörülményekről és munkalehetőségekről Hadikfalván. (-2:50) Kitér tanulmányaira a román iskolában. (-3:46) 1940 telén kitelepítették őket, ingóságaikat vitték magukkal. A román hatóságok „hazátlannak” minősítették őket. A módosabb magyarokat is „kitessékelték” (-5:00) Ismerteti a kitelepítés körülményeit: teherautóval utaztak Záhonyig, onnan vonattal Szegedre. (-7.25) Tovább utaztak Losoncra, ahol 4 hétig egy laktanyában éltek. (-9:49) Innen Szatmárnémetibe szállították őket, ahol újabb 4 hetet töltöttek. (-11:40) Elmondja, hogy Temerinen (Bácska) telepedtek le kitelepített szerbek házaiban 1941 tavaszán. Földet és házat kaptak, magyar iskolába járhattak. Néhány vitézi család letelepedése miatt kisebb házba kellett költözniük. (-16:12) Beszél menekülésükről 1944 őszén, lovaskocsival mentek Bajáig, majd Tolna megyébe. Kölesden az egyik sváb családnál lettek napszámosok a szovjet megszállásig. (-28:20) Végül egy Tolna megyei faluban telepedtek le, s svábokkal osztoztak a házon azok kitelepítéséig. Kitér családalapítására. (-31:30) Beszél a svábokkal való viszonyról a faluban. (-33:45) Elénekel egy székely dalt és a Székely Himnuszt. (-35:50)

Röviden elmeséli életét, majd a második világháború alatti emlékeit idézi fel (2’). Ezt követően a háború utáni meghurcoltatásukról beszél (3’). Kitér a szülőfalujukban zajlott kitelepítésre (5’), a kitelepítés utáni újrakezdésre. Ezt követően személyes sorsának megpróbáltatásairól (7’), a megpróbáltatások hatásairól (9’) beszélt. Utána iskoláztatása (14’), felnőtt évei (15’), a szokások, identitás megőrzése került szóba (17’) 0:00 családi háttér, gyermekkor; a szüleit kuláknak nyilvánították 1:58 a háború idején gyermek volt, édesapját elvitték katonának, és csak 1948-ban tért haza; édesanyja pedig osztályidegen és kulák lett az új rendszerben 7:37 a háború után a származása miatt nem tanulhatott volna tovább, de egyházi iskolában végül sikerült továbbtanulnia 9:26 a málenkij robotból több nő nem tért haza, akik kisgyermekesek voltak 13:46 a debreceni évek kezdetén nem volt könnyű, hiszen faluról költözött a városba, nem tudott gyakran hazautazni 15:27 a német óvodát a helyi párttitkár ellenezte, ezért fel is jelentette őt annak megszervezésekor 17:33 a kulturális szokásokat falun könnyen meg tudták őrizni a kommunista időkben is, bár egy időben büntették a német nyelvhasználatot, körmöst kaptak érte a gyerekeket