Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről Kárpátalján (0:25), majd az 1956-os forradalom ottani hatásairól és Milován Sándor letartóztatásáról (2:38). Szól az 50-es évek terrorjáról (09:07), az oktatás átszervezéséről (12:45), majd a magyarokat ért hátrányokról és a szovjet nemzeti ünnepekről (15:09). Beszél a vallásgyakorlás lehetőségeiről és a katolikus templom elkobzásáról (21:13), majd a magyarok ukránosodásáról (24:00). Említi tanulmányi eredményeit és az elhelyezkedés nehézségeit (31:10), majd az enyhülés hatásait a 70-es években (36:17), végül a rendszerváltoztatásról, a magyar kultúra feléledéséről és az áttelepülésről mesél (40:55).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).