Kapcsolódó interjúk

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy a front kellős közepén született 1944-ben (0:48). Szól oktatásáról és családjáról (2:00), majd rátér arra, hogyan határozta meg a családi nevelés és a sport a későbbi előmenetelét (4:28). Beszél édesapjáról, Szikszóra költözéséről (6:51). Szól oktatásáról és a sport szerepéről (10:35), majd orvosi hivatástudatának kialakulásáról, a versenyszerű sportról, annak társdalami támogatottságáról az 1950-es években (15:55). Szól arról, hogy a szocialista gazdaság mellett is minden nyáron dolgozva kellett fenntartania magát (20:52). Beszél Trianon hatásáról, a szomszédos országokban élő magyarság kisebbségi helyzetéről (24:30). Beszél Kiskunmajsa szociális és gazdasági helyzetének fejlődéséről, a tanyavilág háttérbe szorulásáról, valamint a cigányság egészségügyi és társadalmi helyzetéről (27:30). Szól az 1970-es, 80-as évek gyakori betegségeiről, és arról, mennyire másak napjaink problémái (29:30). Szól hitéletéről és a vallás fontosságáról (29:30), majd politikusi hivatásáról és a rendszerváltoztatásról (36:30). Végül elmeséli, hogy egyszer egy súlyos balesetet szenvedett orosz katonát kellett volna ellátnia, de az orosz bürokrácia nem hagyta, hogy magyar orvos lássa el a sebesültet (39:17).

Az interjúalany 1936-ban született Szakolyon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Nehéz volt az élete, két fia született, mindkettő fiatalon elhunyt. (00:46) Szegény családba született, de boldog életet élt. Beszél gyermekei és férje haláláról. (02:10) Beszél iskoláiról. Mivel nem akart oroszul tanulni, 7. osztály után otthagyta az iskolát. 8 éves korától kezdve dolgozott. A II. világháború után szovjet katonákat szállásoltak el a családnál. Az orosz tisztek is vallásosak voltak, együtt imádkoztak a családdal. Jó volt velük a kapcsolat, ezért nem vittek el minden állatot. (07:56) 1956-ban ment az interjúalany férjhez. Mindketten földművesek voltak, 1962-ben csatlakoztak a TSZ-hez. A Kádár- és Rákosi-korszakban is vallásos életet éltek. (11:22) Az interjúalany beszél testvéreiről, a rokonságról. (13:00) Beszél a mindennapi falusi életről, a munkákról. Szegények voltak, de nagy szeretetben éltek. Mindenki ismerte egymást a faluban. (17:52) Elmondja az orosz megszállás menetét. Az egész falu nagyon félt, a lányokat el kellett bujtatni. (21:10) Újra beszél családjáról, a falusi közösség változásáról. (22:22) A II. világháború után 7 embert vittek el a faluból a Szovjetunióba kényszermunkára. A Rákosi-korszakban nagyon rosszak voltak az életkörülmények. (28:40)

Az interjúalany beszélt a két világháború közötti életviszonyokról, mezőgazdaságról, neveltetéséről és pályaválasztásáról (0:24). Később a világháborúkról, az első világháborús hadifogságról való emlékeit osztja meg (14:32). Megemlíti a kényszermunkára hurcolást is (24:18). Beszél a háború utáni újjáépítésről, illetve a szövetkezetesítésről is (25:30, 32:45).