Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).

0:00 családi háttér, szülei gazdálkodók voltak, kisebb földbirtokkal 1:45 a háborús rekvirálás elvitte a mozdítható vagyont, később pedig a beadások tették nehézzé az életüket, állandó ellenőrzés alatt tartották őket a fináncok, padlást is söpörtek 7:02 az ötvenes évek végén jött a téeszesítés, a családot sokszor zaklatták, végül kényszerítik az édesapját a belépésre 13:54 úttörő is volt 15:53 a tanulási lehetőségeket hasonlítja össze a Kádár-rendszer és a rendszerváltozás utáni korszak között 20:50 középiskolai és főiskolai években a házibulik jelentették a szórakozást, a környező szocialista országokban lehetett üdülni 24:48 a Kádár-rendszer nem tette lehetővé azt, hogy nagyon kiemelkedjen az ember az átlagos életszínvonalból, a lehetőségek ma bővebbek, de régen stabilabb volt a megélhetés 27:30 a környezetében is voltak megfigyelések, őt is megfigyelték a munkahelyén 29:34 az egyház szerepe átalakult, ő katolikus neveltetést kapott, kaphatott még hittanórát, a rendszerváltoztatás zen a téren elhozta a lelki szabadságot 32:50 a rendszerváltozás hibája az, hogy nem hűtötte le a várakozásokat, változás csak akkor lesz, ha az emberek a magukénak fogják érezni Magyarországot, és tesznek érte

1936-ban született, az interjúalany is és a felesége is parasztcsaládban született. Sváb ősei még Mária Terézia korában települtek Magyarországra. Vilmos János a felmenőiről mesél(0:05).Az interjúalany édesapja katona volt, végigharcolta a második világháborút. Ehhez kapcsolódóan mesél a menekülő civilekről és a bevonuló román katonákról(2:27).Az egységével visszavonuló édesapjának elege lett a háborúból és elhagyta az egységét, de a nagyapja rábeszélésére csak visszatért oda, nehogy a katonai hatóságok felkoncolják. Ehhez kötődően az interjúalany elmesél még pár háborús történetet az édesapjáról(4:52).Az édesapját és még rengeteg civilt a szovjetek malenkij robotra hurcolták el, 3 évet dolgozott egy higanybányában(7:37).A háború után nagy nehezen elkezdődött az élet, de a Rákosi rendszerben szinte teljesen kiszipolyozták a családját(10:36).1956 október 26-án kellett volna bevonulnia, de a forradalom miatt ez ekkor nem történt meg(11:28).Az egyik nagynénje apáca volt, vele kapcsolatban visszaemlékezik az egyházi emberek üldözésére és az egyházi iskolák bezáratására(12:49).1960-ban megindult a TSZ szervezés, a gépesítésig a munka nagyon kemény volt(13:50).Az interjúalany a TSZ-esítés okairól, valamint az egyenlők között is egyenlőbbekről beszél(16:22).A kulákok sorsával kapcsolódóan elmeséli, hogy a kommunista rezsim alatt szinte mindenüket elvették, de a rendszerváltoztatás után szinte semmit sem kaptak vissza(18:37). 15 évig egy sertéstelepen dolgozott, mint brigádvezető(19:13).1956-ban a faluban nem voltak nagyobb megmozdulások, csak egy parasztember szavalta el a "Talpra magyar!"-t(19:53).Az osztrák határon volt katonahatárőr, ekkor érzékelte a nyugat és Magyarország között fennálló különbségeket. Ebből az időből hallhatunk pár személyes történetet(20:35).Az interjúalany az édesapja malenkij robotjáról, a kegyetlen körülményekről és a hazaérkezéséről beszél(27:17).Az interjúalany elmondja, hogy bár sváb származású, de nagyon büszke magyarságára(29:40).Miután édesapja hazajött a fogságból újra földműveléssel foglalkoztak(30:33).A megszálló román hadsereg mellett volt személyes tapasztalata egy német katonával is, aki abszolút úriemberként viselkedett. Viszont az orosz, és főként a román katonák nagyon erőszakosak voltak(31:23).