Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogyan kerültek jugoszláv fennhatóság alá Trianon után, majd a háború után sváb származásuk miatt hogyan vették el tulajdonukat, hogyan lettek "titóisták", és hogyan telepítették ki őket (0:18). Szól arról, hogy ki írta alá a kitelepítésüket, és hogyan kért bocsánatot édesanyjától a halálos ágyán (2:02). Elbeszéli elvitelüket, azt, hogyan csempészték ki őket az ávósok a faluból, és azt, hogyan dobták le a babakocsit az utolsó pillanatban (2:50). Szól arról, hogyan érkeztek meg, vették el a tulajdonukat, kobozták el az élelmüket (5:42). Szól a férfiak munkájáról, és arról, hogy őt a nővérére bízták, amíg az édesanyja mosott, valamint arról, hogy a dédapja egy éven belül meghalt (10:00). Szük arról, hogy a Borzas-tanyát megszüntették a szovjet laktanya közelsége miatt, és egy másik helyre vitték, ahol szól a beszervezési kísérletekről, a tisztálkodásról és a gombaszedésről (11:50). Szól arról, hogy egyszer haza akarták küldeni a tíz év alatti gyerekeket, de neki nem volt hová mennie, és édesanyja sem engedte volna (14:40). Szól arról, hogy kik voltak még a táborban, pontosan hányan születtek és haltak meg (17:25). Szól a betegségekről, a rovarokról, az élelemről, és arról, hogy miként ruházkodtak (20:00). Szól ott született és ott elhunyt unokatestvéréről, és az orvosi ellátás hiányáról (22:00). Arról is beszél, hogy a falu széthordta a vagyonukat, és csak egy ember volt, aki visszaadta. Szól hazaengedésükről és az azóta kísértő félelemről (25:48). Beszél arról, hogy hol éltek a visszatérés után, és arról, hogy a faluba csak 1957-ben költözhettek vissza (29:05). Beszél a diszkriminációról, arról, hogy a nővérét nem vették fel sehová, de őt az amnesztia után már alkalmazták (32:30). Végül arról szól, hogy kit hibáztat, és arról, hogy mindez hogy történhetett meg (33:40).

Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban. (00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.

Alapi Sándorné, Geczkó Erzsébet (…hogy Nógrád megye megrendüljön…) Az interjú rövid összefoglalása: 0.20-ig röviden bemutatkozik, majd ismerteti a Geczkó Istvánék elleni vádat: a pásztói vasúti híd felrobbantásának történetét. Felidézi a per folyamatát, majd a kivégzést (8.54-10.12). Ezután a sírok beazonosításának és gondozásának nehézségeire emlékezik. Beszél a család által megélt kitaszítottságról, majd a rendszerváltoztatáskor lehetővé vált újratemetésről. Az interjú 2. részében (21.07-től) a korábban már említett témákhoz tér vissza, és egészíti ki emlékeit újabb részletekkel: tiltott temetőlátogatás a lovasrendőrök jelenlétében és a tárgyalás részletei elevenednek fel.