0:00 gyermekkor, mesél a családjáról 3:15 az ELTÉ-re ment, ott a filozófiát marxizmus-leninizmus címén kellett még tanulnia, majd az egyetem után tanított a főiskolán 6:32 raportra hívják, mert nyíltan bírálta a szovjeteket a dél-koreai utasszállító lelövése miatt, ezért belépett a pártba, pedig meg akarták akadályozni 13:18 elhagyta a főiskolát, és Szombathelyen tanított 14:06 egy Csoóri Sándor-est betiltásával kapcsolatban került kapcsolatba a rendszerváltoztatással, és ezt követően 1989 végén belépett az MDF-be, beszél az ötvenhatos eseményeket vizsgáló történészbizottság, valamint Pozsgay Imre bejelentésének hatásáról 21:20 megalapítják a váci MDF-et, mesél a korabeli tiltakozásokról 26:58 visszaemlékezik Nagy Imre újratemetésére, és Orbán Viktor ott elhangzott beszédére 27:51 az első választáson sokáig keresték a váci MDF-jelöltet, visszaemlékezik Antall Józsefre 32:03 a sajtó egy része nagyon kritikus volt az új kormánnyal szemben, ennek az egyik jele a taxisblokád volt 35:32 a kezdetektől szimpátiával figyelte a Fidesz működését 37:03 A privatizáció visszásságaira emlékezik vissza 40:43 a rendszerváltoztatás igazi eredményeihez sokkal több idő kell, a mindennapi élet változásairól beszél

0:00 bemutatkozás, családi háttér, édesapja a Lenin Kohászati Művekben dolgozott, édesanyja pedig egészségügyi dolgozó volt, édesapja korábban katonatiszt volt 2:40 a felvételinél is gondot okozott édesapja katonatiszti háttere, a villamosipari technikumba járt középiskolába 4:57 a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, a kollégiumban ismerkedett meg a fotózással, és így került kapcsolatba az újságírással 6:29 édesapja a Bolyai katonatiszti főiskolán tanult, kétszer járta meg a frontot, Buda ostrománál esett fogságba, katonatiszti múltja miatt többször érte sérelem a munkahelyén 12:29 édesanyja eleinte tolmács volt a szovjeteknél, később az egészségügyben dolgozott, mesél a mindennapokról 16:51 1956-ban balettra ment volna, de a tánctanáruk Budapesten rekedt a forradalom miatt 17:53 édesapja a Szabad Európa Rádiót hallgatta a forradalom idején, a miskolci események helyszínéhez közel laktak, október 26.-án lövések is dördültek 21:00 1956. november 4.-én ágyúszót hallottak, elfoglalták a mellettük lévő laktanyát, a szovjetek akkor vonultak be 23:55 a Nagy Imre-kormány megalakulása után a családban optimisták voltak, de ez a bizakodás a szovjet beavatkozással megszűnt

Az interjúalany beszél családjáról, háború alatti élményeikről, majd rátér a szovjet katonák pusztítására: szétverték a telefont, a rádiót, megrongálták a játékait, csak a porszívót nem bántották (0:16). A háború után édesapját kirúgták, majd üzemorvosként helyezkedett el, és édesanyját is állandóan fenyegették "idealista világnézete" miatt (4:10). Szól arról, hogy 1956. október 23-án kukoricatöreket ment szedni az osztállyal, a honvédség pedig bevitte őket egy laktanyába ellenőrizni (8:35). A szülei aggódtak, mert nem volt telefon, az emberek az egyébként zenét sugárzó rádión keresztül üzentek (12:10). Szól arról, miként szabadultak ki a rabok a győri börtönből, a négy halálos áldozatot követelő sortűzről, valamint a hosszú kocsisorokról, akik arra vártak, hogy november 4. után Ausztriába távozzanak (13:30). Arról is szól, hogy Nyugat-Magyarországon rengeteg ember jelent meg, akiknek a helyiek szállás és élelmet biztosítottak, az édesanyja is (16:50). Elmeséli, miként találkoztak kirgiz katonákkal, akik megdöbbentek, mikor megtudták, hogy nem Szueznél vannak (17:20). Beszél a vallásgyakorlásról a diktatúra alatt, arról, hogy egy másik városrész templomába jártak, nehogy jelentsenek róluk (19:18). Szól az egyházi iskolák államosításáról, az állam és az egyház egyezségéről és a hét katolikus iskoláról, ami megmaradhatott (20:30). Szól arról, hogy nem vették fel nyugaton élő rokonai és klerikális háttere miatt (23:45), majd említi a kulákellenes propagandát (27:05). Elmeséli, miként disszidált a nővére és a sógora 1956-ban (29:40). Szól arról, hogyan kezdtek el az operával Jugoszláviába járni. Vajdasági fellépéseik során vigyázniuk kellett, hogy az olyan sorokat, melyek az elcsatolt területekre is utalhatnának, pl. "feláldozom e széket", ne hangsúlyozzák ki (33:30). Elmeséli, hogyan kerülte el a katonai szolgálatot (40:00), majd azt, hogy 1982-től nyugaton is felléptek, s ilyenkor mindig kísérték őket olyanok, akiket nem ismertek, valószínűleg besúgók. Egy ilyen alkalommal egy ismerőse csalódva vette tudomásul, hogy a párt hazudott neki, nem is nyomorognak a kapitalisták. Visszatérte után az illető visszaadta párttagkönyvét (43:30).