Leírás: Az interjúalany felvázolja a harmincas évektől a Kádár-korszakig a főbb állomásokat (0:30), majd megemlíti a beszolgáltatási rendszert (3:30). Szól arról, hogy a háború alatt iskolába járt (6:00), majd rátér a bombázásokra (7:30). Elmeséli, hogyan kellett édesapjának és a katonáknak kivinni a leventéket Németországba, és hogyan tudtak mégis visszafordulni (9:50). Szól az orosz megszállásról, arról, hogyan menekültek ki fiatal lányokként a pincéből az erőszak elől, valamint arról, hogy végül másokat erőszakoltak meg (13:50). Szól arról, hogy a később jövő kozákok már rendesebbek voltak, de később is ki kellett egyszer szaladniuk a rétre az erőszak elől. Arról is szól, hogy hány nőt becstelenítettek meg a faluban, hogyan lettek betegek, és arról, hogy még ők szégyellték magukat (17:15). Szól a hitéletről, a vallási nevelésről, és arról, hogy beléjük ivódott a becsület és a szüzesség eszméje (23:18). Szól az 1950-es évekről, a beszolgáltatási rendszerről és arról, hogy lehetett társulni is a beszolgáltatásban, kivéve, ha valakinek több földje volt (26:38). Szól a körülmények javulásáról a Kádár-korszakban, valamint a TSZ-ek megszervezéséről (32:05). Végül a munkákról és a házépítésről szól (37:00).